A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hordozás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hordozás. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. november 23., vasárnap

Babahordozás - Hogyan?

Nagyon sok jel utal arra, hogy az embergyermek hordozásra termett. Erről szólt a Babahordozás – Miért? című írásunk. A következőkben arról lesz szó, hogy hogyan is kell biztonságosan és helyesen hordozni, illetve mire érdemes figyelni babahordozónk választásánál.

A hordozás bizonyítottan jó hatással van a kisbabák izomzatának és szervrendszereinek fejlődésére. A hordozó személlyel függőleges helyzetben való együtt mozgás az izomzatot, a mozgásszervi és egyensúlyi rendszert stimulálja, valamint az agyi és idegi összeköttetések kialakulását is elősegíti, melynek fontos szerepe van a mozgásformák leképezésében. Így a hordozás nemhogy hátrányos, hanem kifejezetten előnyös a gyermek mozgásfejlődésére nézve.

Fontos tudni, hogy ortopédiailag akkor hordozzuk helyesen a babát, ha olyan testhelyzetet tudunk neki biztosítani, amelyben ízületei és izmai ellazulnak, így tehermentesítjük a gerincét, valamint elősegítjük a csípőízület egészséges fejlődését. Amennyiben bizonytalanok vagyunk abban, hogy a babánk számára milyen az ideális tartás, bízzuk magunkat nyugodtan rá! A kicsik ugyanis ösztönösen felveszik a számukra ideális békatartást, amint a magasba emeljük őket:


A választott babahordozónak tehát a következő kritériumoknak kell megfelelnie:
  • a baba combjait legalább vízszintesig emelje (még jobb, ha köldökmagasságban van) 
  • a kicsi enyhe terpeszben legyen a hordozóban 
  • biztosítsa a gerinc élettani “C” görbületét 
  • térdhajlatától térdhajlatáig támassza alá a babát 
  • stabilan ölelje körül 
  • kényelmes legyen a hordozó személynek is 
Mielőtt hordozóeszközt választunk, érdemes néhány kérdést is végiggondolnunk:
  • Mekkora gyereket szeretnénk hordozni? 
  • Hol és milyen helyzetekben használnánk leggyakrabban a hordozót? 
  • Kik használnák a hordozót? 
Most nézzük meg egy kicsit részletesebben a legnépszerűbb babahordozókat:

Szövött kendő: hosszú szövött anyag, speciálisan babahordozásra alkalmas szövéssel készül. Nem nyúlik sem keresztben, sem hosszában, viszont finoman körülöleli a kisbaba testét, stabil támasztás mellett.

A születés pillanatától bármeddig használható, a hordozós kor után pedig akár hintának, hintaágynak, takarónak is kitűnően beválik. Rendkívül sokoldalú hordozóeszköz: bármekkora baba elöl-, csípőn és háton hordozására alkalmas, és mindhárom esetben számtalan kötésmódból válogathatunk a testalkatunknak és élethelyzetünknek megfelelően. Várandósan is használhatjuk: pocaktartó kötéssel enyhíthetjük a törzs terhelését. Azonban mindent tudásában rejlik a hátránya is: a hordozókendők pontos, helyes, kényelmes használatának a megtanulásához kell a legtöbb idő és kitartás a hordozóeszközök közül.

Karikás kendő: rövidebb szövött kendőanyagból készült hordozóeszköz, egyik végén két karika segít fixálni a kötést.

A születés pillanatától akármeddig használható, elöl, csípőn és háton is. Egyszerű használni. Kevés mozdulattal, gyorsan fel- és levehetjük a babát, ezért jól beválik olyan helyzetekben is, amikor csak rövid időre vesszük őt magunkra. Könnyen és diszkréten lehet benne szoptatni. Használat közben nem ér le a földre. Meglepően sokoldalú hordozóeszköz. Egyetlen hátránya van: a féloldalas terhelés.



Rugalmas kendő: kötött anyag, mely széltében- hosszában nyújtható.

Újszülött kortól használható, leginkább elöl hordozáshoz, vagyis amíg a baba el nem éri a 7-8 kg-ot. A rugalmas kendőket a szövött kendőhöz hasonlóan kötözni kell. Azonban, mivel anyaguk nem szövött, hanem kötött, ezért puhább és melegebb tapintásúak. Más technikával is kell őket kötni, mint a szövötteket, mert többé vagy kevésbé, így vagy úgy nyúlnak. És ugyanezért meglehetősen más érzés a végeredmény is. Más dolgokra kell figyelni kötözés közben, és más megkötési módok válnak be velük. A különböző kötésmódok viszont jól átvariálhatóak egymásba. A rugalmas kendő hátránya (hasonlóan a szövött kendőéhez), hogy a pontos, helyes, kényelmes használatához viszonylag sok gyakorlás és kitartás kell.

Mei tai: jellemzően téglalap alakú (ún. body) részhez csatlakozik két kötnivaló vállpánt, valamint a derékpántját is kötözni kell.

Ezekkel a hordozóeszközökkel főleg elöl, és hátul hordozhatunk. Gyorsabb és könnyebb őket felvenni, mint a kendőket, viszont hozzájuk képest kevésbé kényelmesek. Elsősorban önállóan ülő, álló, járó babák számára megfelelő hordozóeszköz. A legfontosabb paraméter a body szélessége (a legjobb, ha állítható), ugyanis itt is - mint mindig – érvényesülnie kell a térdhajlattól térdhajlatig alátámasztásnak! Tehát a hordozós kor elején és sajnos sokszor a végén sem alkalmasak a kisbabák, illetve nagyobb gyermekek hordozására.

Csatos hordozó: derékpántja és vállpántjai is csattal záródnak.

Leginkább elöl és hátul hordozásra alkalmas. Méltán szeretik olyan sokan, hiszen gyors és egyszerű velük magunkra venni a kisgyermeket. Legtöbbször egy hátizsákhoz hasonlítjuk őket, mivel vállpántjai hasonlóak, és az érzet is hasonló a vállunkon: mintha hátizsákot vinnénk. Itt is nagyon fontos paraméter a body szélessége (ahogy a Mei tai-nál) és a megfelelő alátámasztás. Ezért elsősorban önállóan ülő, álló, járó babák számára megfelelő hordozóeszköz. A csatosok jellemzően évekig, a legtöbbjük 3-4 éves korig is használhatóak.


Léteznek még más babahordozók is (babaerszény, kendőből varrt hordozók stb.), melyekben biztonságosan lehet hordozni.

Miben és hogyan nem szabad hordozni?

Kifejezetten ártalmasak az ún. „kenguruk”, melyek a fenti szempontoknak sajnos egyáltalán nem felelnek meg: mivel ülőrészük keskeny, nem biztosítják a térdhajlattól térdhajlatig való alátámasztást, így a baba teljes testsúlyával az ágyékára nehezedik, ezért a térdek felhúzása sem lehetséges. Mivel ebben a testhelyzetben a baba lába tulajdonképpen lóg, ez a pozíció az éretlen csípő egészséges fejlődésére sincs jó hatással, és a gerinc tehermentes „C” görbülete sem megvalósítható. Ezek a hordozóeszközök nem tudják megfelelően (pontról pontra) megtámasztani a kisbabát, aki így „belecsuklik” a hordozóba, illetve „ülni” fog benne, amely testtartásra viszont még nem érett. A szülő szempontjából sem ideális választás a kenguru, mivel viselésével a szülő a baba egész súlyát a vállán viseli, és azáltal, hogy csak elöl hordozásra alkalmasak, a baba gyarapodásával és növekedésével rövid időn belül váll-, és hátfájást okoznak.

Legtöbbször a kenguruk kapcsán kerül szóba, hogy lehet-e a piciket kifelé fordítani. A kisbabák természetes nézelődési igényének ezen az úton való kielégítése semmiképpen sem javasolt, mivel a kenguruban a baba háta ebben a pozícióban a korábbiakban említett módon kiegyenesedik, sőt, homoríthat is! Ilyenkor a baba előre dől a kenguruban, így a súlypont a mellkasára helyeződik, teste még inkább eltávolodik a hordozó személyétől, ami fokozottan terheli annak vállát és hátát. Nem kevésbé fontos szempont, hogy a külvilág zavaró ingerei elől kifelé fordítva nem tud elbújni, így túl sok inger érheti őt, amire még nem áll készen. Ezért ha kisbabánk már nézelődni szeretne hordozás közben, ezt könnyen megadhatjuk neki csípőn vagy háton való hordozással.


Végül szenteljünk pár szót a hordozást segítő kiegészítő eszközöknek: ilyen például hűvösebb időben a hordozós ruházat (kabát, mellény, pulóver, poncsó, hordozótakaró), a lábszármelegítők, az ún. „űrhajós sapkák. Hasonlóan praktikus lehet egy övtáska sok zsebbel, ami szabadabbá teszi a mozgást, mivel a válltáskánk könnyen lecsúszhat a vállunkról a hordozó pántjai miatt. És egy kis pipere tükör is jó, ha van kéznél, arra az esetre, ha valami gyanúsat észlelnénk a hátunkon utazó gyerkőc felől :)

    
Források:
http://www.batyuklan.blogspot.hu/2010/12/ujszulott-hordozasa.html
http://babbamia.hu/hordozas/melyik-hordozot-mikortol/
http://babbamia.hu/hordozas/kenguruk/
http://www.hordozo.hu/a-babahordozasrol/info-a-hordozoeszkozokrol
http://www.csoppkendo.hu/index.php?p=mirefigyeljunk

Képek forrása:
www.didymos.de
www.jeportemonbebe.com

Babahordozás - Miért?

Még meg sem született, de már tudtam, hogy kívül is hordozni fogom. Azt viszont akkor még nem sejtettem, mennyi mindent fog jelenteni mindez… 

A kisbabák hordozásra születtek! A testközelség veleszületett igényük. A kilenc hónap alatt hozzászoktak édesanyjuk testközelségéhez, a melegséghez, szívhangjához, a ringató mozgáshoz. A születés kiszakítja őket ebből a megszokott környezetből, ők viszont ezután is vágyakoznak az ismerős közegbe. Ezért sírnak, ha elvesztenek minket szem elől, vagy ha hosszabb időre magukra hagyjuk őket. A hordozás ugyanazt az ismerős érzést és környezetet biztosítja számukra, mint amit édesanyjuk pocakjában tapasztaltak.

Vessünk egy pillantást a természeti népekre. Nekik teljesen természetes, hogy hordozzák a babájukat. Náluk ez a gyermekgondozás szerves része, ősi módszer.

Manapság egyre több tudományos érv is a hordozás mellett szól:

Genetikai-biológiai érvek

Az embercsecsemő az utódgondozás szempontjából az úgynevezett „aktív hordozottakhoz” tartozik: vagyis olyan reflexekkel születik (fogó, ölelő, terpesztő-guggoló reflex), melyek abban segítik, hogy gondozója testén meg tudjon kapaszkodni. Ezek egyértelműen azt bizonyítják, hogy az kisbabák hordozásra születnek, a testközelség és a mozgás pedig biztonságot ad a számukra.

Idegrendszeri fejlődés

A babák idegrendszere, az idegpályák kapcsolódásai, a szinapszisok mind az őt érő hatások nyomán alakulnak ki. Az idegrendszer fejlődésének alapja az egyensúlyérzék, melynek legfőbb ingere a mozgás. A mozgás tehát – kiegészítve az érintéssel – a csecsemők idegrendszeri fejlődésének kiinduló pontja. A kisbabák így mindkét kulcsfontosságú ingerhez folyamatosan hozzájutnak a hordozás során.

A babahordozás praktikus szempontjai:
  • Kommunikáció: a hordozás segít kiismerni és megérteni kisbabánk jelzéseit, melyekre így időben tudunk reagálni. Ezért a hordozott babák többnyire elégedettebbek, nyugodtabbak, kevesebbet sírnak. 
  • Házimunka: a baba születésével nem áll meg az élet, helyt kell állni a háztartásban. A kisbabáknak (különösen életük első hónapjaiban) többnyire nincs szükségük arra, hogy külön foglalkoztassák őket, azonban annál inkább igénylik a testközelséget. A hordozás nagy segítség otthon is: nem kell folyton karban tartani a babánkat, mindkét kezünk felszabadul, nyugodtan tehetjük a dolgunkat, miközben gyermekünk is megkapja, amit szeretne: a közelében vagyunk, amikor és ameddig csak szeretné. Ráadásul mindeközben sok-sok érdekes dolgot lát-hall-tanul! 
  • Közlekedés: hordozott babával a közlekedés is könnyebb, nem kell babakocsit emelgetni a lépcsőkön vagy a járműveken. 
  • Kirándulás: a hordozás nagyszerű eszköz utazáskor, vagy kirándulások alkalmával is: akár úttalan utakon is elindulhatunk csemeténkkel felfedezni a világot, a terep nem akadály: irány a hegy, az erdő! Semmi sem tarthatja vissza a kirándulni vágyó szülőket. 
  • Szoptatás: az otthon falai közül kilépve sem kell tartanunk attól, hogy nyilvános helyen szoptassuk meg kisbabánkat: a legtöbb hordozóeszközben olyan diszkréten lehet szoptatni, hogy a kívülállók észre sem veszik. 
  • Társasági élet: nem kell bezárkóznunk a négy fal közé, mert kisbabánk született. Hordozott babával szabadon tudunk jönni-menni, amikor csak kedvünk tartja, vagy amikor épp dolgunk van. Ha rátörne az álmosság, nem kell megvárni, míg hazaérünk, hanem alszik egy jót útközben. A hordozás szabadságot ad! 
  • Nagyobb testvér: a hordozás csökkenti a testvérféltékenységet. A nagyobb testvérnek nem kell háttérbe szorulnia a kisbaba miatt. Miközben a Kicsi édesanyján nézelődik vagy pihen, az anya keze szabaddá válik a Nagyobbal való foglalkozásra: tudnak mesét olvasni, játszani vagy akár sütni-főzni együtt.
A hordozás pszichológiai előnyei: biztonságos indulás az életbe

Teltek-múltak az évek és évtizedek. A nyugati világ egyre jobban megismerte az ősi kultúrákat, ezzel együtt az ősi családi viselkedésformákat (a várandósság, szülés, gyermeknevelés körüli teendőket, szerepeket is), és kezd visszatérni a gyökerekhez. Egyre többször hallani a kötődő nevelésről, az (ős)bizalom kialakulásáról. Sok évtizednyi etológiai, kultúrantropológiai és pszichológiai kutatómunkával tudományosan is alátámasztották a kötődő nevelés és válaszkész gondozás létjogosultságát és fontosságát. Ha a baba választ kap jelzéseire, igényeire, megtanulja, hogy számíthat ránk, kialakul benne a bizalom és a kötődés. Ellenkező esetben: ha hagyják sírni és nem elégítik ki igényeit, azt tanulja meg, hogy hiába „kommunikál”, nincs értelme, mert nem kap rá választ.

A hordozott gyermek az anyja nyújtotta biztonságból vizsgálja a világot, innen tekint minden újdonságra anélkül, hogy az szorongást keltene benne. Ha bármi baja van, jelzi, és ezt az édesanya azonnal észreveszi, hiszen a baba ott van a közvetlen közelében, nem a másik szobában vagy a babakocsiban. Ha a baba a jelzéseire azonnal választ kap, azaz nem kell még sírnia sem ahhoz, hogy az anyja észrevegye, mit szeretne, akkor kialakul a kölcsönös bizalom. Az anyának így megnő az önbizalma, hiszen gyermeke kevesebbet sír, tehát joggal érezheti, hogy ő jó anya. A gyermek is megbízik édesanyjában, mert a jelzéseire azonnal reagálnak, érzi, hogy ott vannak vele, figyelnek rá. Így alakul ki az ősbizalom a világgal szemben is, hiszen ha a gyermek biztonságban érzi magát, könnyebben fedezi fel a körülötte lévő dolgokat, nyitottabb, önállóbb, barátkozóbb lesz. Nem fél, hiszen tudja, hogy van egy biztos háttere, ahova visszatérhet.

A következőkben a helyes babahordozásról lesz szó.


Források:

2013. augusztus 29., csütörtök

Tápláló hozzátáplálás

Az első hónapok után újabb mérföldkő érkezik el a kisbaba életében: ez a szilárd ételekkel való megismerkedés időszaka.


Mikor?

Vegyük figyelembe a kicsi fejlettségét: 
  • érdeklődni kezd a tányérunkon található ételek iránt 
  • képes már a falatkákat megfogni, önállóan a szájába tenni és megrágni 
  • tud ülni 
Ekkor már az emésztőrendszere is elég éretté vált ahhoz, hogy a szilárd táplálékokat feldolgozza. 


Ha a szilárd ennivalók túl korán kerül bevezetésre, akkor az emésztetlen, vagy csak részben emésztett ételek a véráramba kerülve folyamatosan erőteljes immunválaszra kényszerítik a kicsik még fejletlen szervezetét. Mindez emésztési problémákhoz, súlyosabb esetben pedig betegségekhez, fertőzésekhez és allergiákhoz vezethet.

A csecsemők kezdetben csupán néhány fontosabb enzim termelésére képesek: ilyenek a laktózt, a fehérjéket és a lipideket feldolgozó enzimek. Mivel a zsírok kulcsfontosságú energiaforrások a kisbabák növekedésének és fejlődésének szempontjából, ezért természetszerűleg könnyebben is emészthetőek a számukra. A szénhidrátok emésztéséért felelős enzimek legkorábban 16 hónapos kortól kezdenek termelődni, megfelelően viszont csak a nagyőrlők kibújása után, legkésőbb a 36. hónaptól képesek működni!


Hogyan? 

A baby led weaning (BLW), azaz az igény szerinti hozzátáplálás legnagyobb előnye, hogy a kisbaba természetes fejlődési ritmusát követi, amely összhangban van az emésztőrendszer érettségével; valamint elősegíti a mozgásfejlődését is: különösen a szem-kéz koordinációt és a rágást. 

Lényege, hogy a kicsi a hozzátáplálás legelejétől kezdve önállóan étkezik, így saját maga szabályozza, hogy miből mennyit eszik. A hangsúly a játékosságon és felfedezésen van, mivel a baba motivációja a kíváncsiság, és nem az éhség. 


Ételek párosítása 

A zöldségeket az első időkben legjobb, ha megpároljuk vagy főve (pl. levesből) kínáljuk. Egy pici hozzáadott zsiradék (kókuszzsír, kacsazsír, olíva, avokádó) segíti az emésztésüket. A zöldségek jól összeillenek a húsokkal és a párolt gyümölcsökkel; az aszalt és nyers gyümölcsökkel kevésbé. 

A húsokat lehetőleg saját vagy hozzáadott zsiradékkal készítsük, és párolt vagy főtt - később lehet nyers vagy sült - zöldségfélékkel kínáljuk. 

A gyümölcsökkel érdemes egy kicsit körültekintőbben bánnunk. Hozzáadott zsiradékkal (pl. kókuszzsírral) könnyebben emészthetőek, azonban fogyasztásuk főétkezések mellé és utána nem szerencsés; inkább főétkezések között kínáljuk őket. 


Hozzátáplálás az első életévben 


6-8 hónapos korban:
  • Csont- és húslevesek (csirke, marha, bárány, hal) bennük főtt zöldségekkel 
  • Főtt zöldségek hasábokra vágva: cukkini, tök, sárgarépa, brokkoli, cékla zsiradékkal 
  • Főtt csirke- vagy kacsamáj (lehetőleg megbízható forrásból) 
  • Főtt húsok: marha, bárány, pulyka, csirke, hal – előrághatjuk picit, ha szükséges 
  • Párolt gyümölcsök (a magas pektintartalom miatt): sárgabarack, őszibarack, körte, alma, meggy, cseresznye és bogyós gyümölcsök zsiradékkal 
  • Nyers gyümölcsök: érett banán, avokádó, dinnye 

8-12 hónapos korban 
  • Főtt tojássárgája 
  • Párolt húsok, pörköltek 
  • Enyhén párolt zöldségek zsiradékkal 
  • Zöldséglevesek 
  • Basmati rizs - egy napra beáztatva, bő vízben főzve 
  • Erjesztett ételek: savanyú káposzta és más házilag készített savanyúság 

1 éves kor felett
  • Nyers saláta alapanyagok (uborka, paprika stb.) 
  • Párolt leveles zöldségek zsiradékkal 
  • Főtt egész tojás 
  • Áztatott magvak 
  • Citrusfélék 
  • Apró magvas gyümölcsök 
Természetesen itt sem az a lényeg, hogy szigorúan ehhez tartsuk magunkat, inkább csak irányadónak tekintsük a fentebb közölt listát. Egyedül arra figyeljünk, hogy hat hónapos korig lehetőleg kizárólagosan szoptassunk, valamint az erősebb allergéneket egy éves korig kerüljük (a hat hónaposnál fiatalabb csecsemő emésztő- és immunrendszere különösen éretlen és sérülékeny, bélrendszere fejletlen). Amikor már minden jel arra mutat, hogy a baba megérett a szilárd ételekkel való ismerkedésre, szelíden és türelemmel elkezdhetjük a hozzátáplálását, nem csak anyatejeseknél, hanem tápszer mellett is!

Források:
Mi az igény szerinti hozzátáplálás? (Mamami)
Sally Fallon: The Nourishing Traditions Book of Baby & Child Care - Chapter 7: Nourishing Your Baby
http://www.szoptatasportal.hu/files/Meddig_eleg_az_anyatej_fuzet.pdf