A reflexek jelentősége

Amikor egy gyermek megszületik, elhagyja az anyaméh gyöngéd védelmét, és belép a "káosz világába". Megszűnik az automatikus létfenntartás, lélegeznie kell, saját életszükségleteit ki kell elégíteni. A túléléshez egy sor primitív reflex vértezi fel, amelyeknek az a feladata, hogy azonnali választ adjanak az új környezetre, és a baba saját változó szükségleteire. A primitív reflexek automatikusak, az agykéreg közreműködése nélkül végbemenő sztereotip mozgások, amelyeket az agytörzs irányít. A reflex önkéntelen, akaratunktól független válasz egy ingerre. A primitív reflexek amellett, hogy az élet első néhány hetében alapvető fontosságúak a baba túlélése szempontjából, számos későbbi akaratlagos képesség kifejlődéséhez is hozzájárulnak. Élettartama viszont korlátozott, mivel az agy magasabb rendű központjának gátlása vagy ellenőrzése alá kell kerülnie. Így tud kifejlődni a bonyolultabb idegrendszeri szerkezet. A primitív reflexek már az anyaméhben működnek, jelen vannak a születéskor, és legátlásuk a szabályos fejlődési folyamatban 6, de legkésőbb 12 hónapos kor körül lezárul. Egy reflex gátlása gyakran együtt jár egy új készség kialakulásával. Ha a primitív reflexek aktívak maradnak a 12. hónapja után is, akkor az a központi idegrendszeren belül a szerkezeti gyengeség vagy éretlenség bizonyítéka. A túlságosan hosszan fennálló primitív reflexaktivitás megakadályozhatja a fejlődésben ezután következő testtartási reflexek kialakulását.

Néhány példa arra a megtartott primitív reflexekre: az önbizalom hiánya, a túlzott ijedősség, rossz testtartás, állandó botladozás, ügyetlenkedés, körömrágás, tériszony, egyensúlyi problémák, túlstresszelt állapot, a diszlexia különböző fokozatai, autizmus, hiperaktivitás, koordinációs és koncentrációs problémák, szenvedélybetegségek, kényszeres mozgások, szorongások, anorexia, beteges túlsúly, tanulási nehézségek, stb. hátterében a fő okok között fellelhetőek a gátolatlan primitív reflexek is.

A bölcsőtől az összehangolt működésig (avagy egyensúly lesz a mozgásból - az élet leckéje)

A kisbabák kezdetben akaratlanul mozognak, nem tudják szabályozni a mozgásukat, később viszont, ahogy egyre többet mozognak, egyre ügyesebbé válnak. A gyakorlás tehát alapvető fontosságú.

A baba legelső játszótere a padló. Először hanyatt fekve rugdalóznak, így tanulják meg milyen hosszú a lábuk. Kalimpálva köröznek a karjukkal, így tanulják meg milyen hosszú a karjuk . Ezt a folyamatot nevezzük propriocepciónak, vagyis a szervezeten belül keletkező ingerek érzékelésének. Hasonfekve a fejtartást tanulják, és néhány héten belül már a karjaikkal is képesek kicsit megemelni magukat. A földön támaszkodva, testsúlyukat megtartva erősödnek, és további tapasztalatokat szereznek a testükről, megalkotják saját testképüket.

A biztos egyensúly elválaszthatatlan a testtartás szabályozásától melynek kialakulása függ a látási, proprioceptív és a mozgásból származó jelektől. Ezeknek a rendszereknek az edzése fokozatosan, az egyensúlyi rendszer idegpályáinak érésével történik meg, és eltart a 7. életévig, majd folytatódik a kamaszkorban és azután is.

Milyen mozgásokkal lehet az egyensúlyt fejleszteni?

1) Föl-le mozgások (ugrálás, csuszdázás)

2) Oda-vissza mozgások (hintázás, futás, nekilendülés, megállás)

3) Centrifugális mozgás (körhinta)

4) A test forgó mozgásai (forgás, tánc, hengeredés, bukfencezés)

5) Mélység (gördeszkázás)

És néhány tünet az egyensúlyi rendszer működési hiányosságaira:

• Farfekvés az anyaméhben
• A fejtartás és ezzel összefüggésben lévő fejlődési lépések (felülés, mászás, járás) késése
• Csökkent izomtónus
• Gyakori elesés
• A mozgások kerülése
• Ügyetlenség (tárgyak elejtése, vagy beleütközés a tárgyakba)
• A magasságtól való félelem hiánya
• Magasságiszony, tériszony
• Gyakori és erőteljes hintázás, lengés vagy forgás
• Fejletlen testkép
• A gyermek nehezen tanul meg kerékpározni
• Nehézség bizonyos mozgásformák elindításában és kivitelezésében
• A gyermek képtelen elképzelni, azt, hogy egy tárgyat megfordítunk vagy felfordítunk a térben (pl. nem tudja leolvasni az órát)

A reflexek, mint a fejlődés útjelzői

A primitív reflexek tehát specifikus ingerekre adott veleszületett sztereotíp válaszok. Három reflexcsoportot különíthetünk el, melyek a a gyermekek fejlődését 3-3,5 éves korukig segíti:

1) Méhen belüli reflexek

Az 5,5-7. héten kifejlődött reflexek, melyek jellemzője a visszahúzódás a káros ingerektől. Ezek közül sok már a magzati korban legátlódik.

2) Primitív reflexek

Már az anyaméhben fejlődésnek induló reflexek. A legelső közülül a Moro-reflex, mely a megtermékenyítés utáni 9-12. héten jelenik meg. A primitív reflexek a megszületés idejére (40. hétre) fejlődnek ki teljesen. Segítik a magzatot a születés folyamatában, majd támogatják életben maradását az első hetekben, ugyanakkor alapképzést adnak a későbbi akaratlagos képességekhez. A primitív reflexeket a fejlődő agy 6-12 hónapos korban legátolja.

3) Testtartási reflexek

A születés után nem sokkal megjelenő reflexek, melyek 3,5 éves korra fejlődnek ki teljesen. Kifejlődésük után egész élete át megmaradnak.

A korai reflexektől a későbbi reakciókig tartó átmenet során az alacsonyabb szintű agyi központok a magasabb szintű agyi központok szabályozása alá kerülnek. Ebből következik, hogy ha bármi okból (pl. baleset) az agy magasabb szintű központjai megsérülnek, a testtartási reflexek működése megszűnhet, és helyükre léphetnek az ismét aktiválódó primitív reflexek.

A fiatal csecsemő reflexei szerepet játszanak a környezettel folytatott kommunikációjában. A terhesség utolsó három hónapjában a reflexek segítik a magzatot abban, hogy megforduljon, rugdosson, mozgassa kezét és a lábát, sőt, hogy szopja az ujját, amely később elengedhetetlen lesz az etetéséhez. A szülés során a reflexek segítik az anyát és a babát együttműködni, tehát normál hüvelyi szülés során a reflexek működnek és erősödnek. Az alapvető mozgási képességek tanítómesteri a reflexek. A kulcsfontosságú ingerekre adott ösztönös válasz révén megkönnyítik a specifikus érző ingerekre adott specifikus mozgási reakciók kialakulását. Minél többet mozog egy gyermek, annál jobban megtanulja uralni a mozgását. A mozgások feletti uralom fokozódása jelzi az agy és a test, valamint az agyon belüli kapcsolatok erősödését. Ily módon a mozgások segítenek feltérképezni az agyat, és a reflexek jelenítik meg a gyermek legelső, mozgásokban megnyilvánuló kifejezései eszközét.

Ha megértjük, hogy mi a reflexek szerepe a korai fejlődésben, és hogy milyen problémákat okoz, ha ezek a korai életévekben nem kapcsolódnak be a fejlődés folyamatába, akkor megértjük azt is, hogy miért olyan életbevágóan fontos a mozgás a tanuláshoz.

Egy gyermek korai korai fejlődésének története kiolvasható későbbi testtartási képességeiből!

A fontosabb reflexekről részletesebben:

REFLEXEK

Források:

Sally Goddard Blythe: Reflexek, tanulás és viselkedés - Betekintés a gyermeki elmébe

Sally Goddard Blythe: A kiegyensúlyozott gyermek

A babamasszázs jelentősége

A babamasszázs ősi hagyomány, amely szoros kötődést alakít ki az anya és kisbabája között, és segít megérteni a kicsi sajátos, nonverbális nyelvét, hogy szeretetteljes, tisztelettudó odafigyeléssel válaszolhassunk. A babamasszázs sokkal többet jelent a kisbabának, mint a puszta testi öröm: segít megőrizni egészségét, testi-lelki jólétét. A gyengéd érintés és simogatás hatására gyakorlatilag az összes, létfenntartáshoz elengedhetetlen rendszer (légzési, keringési, emésztő-, kiválasztó, ideg- és endokrin rendszer) működése javul, csökken a félelem és az izgatottság szintje, ugyanakkor megnő a gyengédség, a barátosság és a bátorság. A masszázs segítségével  a kisbabák megtanulják kezelni az ingereket, és lazítással válaszolni rájuk. Mivel a mindennapi masszázs növeli a csecsemő ingerküszöbét, ezáltal azok a kisbabák, akik a különféle ingereket nehezen kezelik, fokozatosan ellenállóvá lesznek. Megtanulják szabályozni a stresszhatásra adott válaszukat, ezzel csökkentik a nap folyamán felgyülemlett feszültségüket. Ha a relaxációt élete korai szakaszában sajátítja el, ugyanúgy természetes eszközévé válik a szervezetének, mint az ellenanyagok, amelyek megvédik őt a betegségektől.

A csecsemő érzékelése szakaszosan fejlődik ki: először kialakul az un. közeli érzékelés (amely a tárgy közelségét igényli), azt követően pedig a távolsági érzékelés (amelynek segítségével a kisbaba a távoli tárgyakat észleli). A közeli érzékelések közül első és legfontosabb a tapintás. Magzatkorban a csecsemő megszokja a folyamatos mozgás nyújtotta, bőrön keresztüli stimulációt, ezért van szüksége arra, hogy születése után is érezze azt. További közeli érzékelés az ízlelés és a szaglás, melyek összefüggnek a tapintással, és szintén nagyon fontosak az újszülött számára. Pár naposan képesek megkülönöztetni anyjuk illatát és tejének ízét másokétól. A távoli érzékelések, vagyis a látás és a hallás szintén nagyon fontosak a csecsemő anyja iránt kialakuló kötődésben. A kisbabák már születésük előtt is látnak. Mikor pedig megszületnek, arra vannak programozva, hogy anyját láthassa (20-30 centire egészen pontosan tudnak fókuszálni, vagyis pont arra a távolságra, amelyre ölben tartva szüksége van). Különösképp vonzzák a nagy kontrasztok, a szem és a mellbimbó kerek formája. Ez a vonzódás erősíti a szem- és bőrkontaktus által kialakuló kötődést, biztosítva ezzel a kisbaba életben maradását. Az anyák ösztönösen magasabb hangon beszélnek, s ez szerencsésen egybeesik azzal, hogy a kisbaba vonzódik a magasabb frekvenciájú beszédhanghoz. A kisbaba testének mozgása követi anyja beszédmintájának, hanglejtésének és szüneteinek ritmusát.

Mindezek tudatában a babamasszázs valóságos kincsestár az érzékek számára. A szülő szeme, haja, mosolya, illata és hangjának csengése mesélés vagy éneklés közben egyaránt biztosítja azt az érdekes változatosságot, amelyre a kisbabának szüksége van. Felgyorsítja az idegek myelinizációját, ugyanakkor tudatja a babával: élettel teli, lélegző világba született.

Tehát ne feledjük, hogy a csecsemő első kommunikációs eszköze a bőr, az első neki szóló információ a bőrén keresztül jut el hozzá!

A növekedés állomásai

A csecsemők - koruktól és fejlettségi szintjüktől függően - különbözőképpen reagálnak az egyes masszázsmozdulatokra. A fejlődés és a növekedés intenzívebb szakaszaiban a baba nyűgössé és ingerlékenyebbé válhat. Ilyenkor a szeretteljes masszázs elősegítheti a feszültségek levezetését.

0-3 hónap: az újszülött kisbabánál számos reflex (nyaki, átkaroló, markoló) tapasztalható. Ha izgatottá válik a masszázs megkezdésétől, érintésrelaxációval segíthetünk neki ellazulni, amely azt az üzenetet közvetíti számára, hogy nyugodtan kinyújtózhat. Abban a helyzetben masszírozzuk a kicsi kezét, ahogyan az neki természetes. Ebben a korban szeretni fogják még a láb- és hátmasszázst, ezek segíthetik a többi testrész ellazulását.

4-6 hónap: a kisbaba ismerkedik környezetével, és imádja, ha foglalkoznak vele. Ekkor tanul meg átfordulni, ezért ha masszázs közben kezd forgolódni, engedjük, és térjünk át a hát- és lábmasszázsra. Legyünk rugalmasak. A mászásra és az állásra felkészülve a baba erősíti hátizmait, ezért itt feszültség alakulhat ki. Az arcizmok feszültsége a sírásnak, a fogzásnak és a szopizásnak tudható be. Ebben a korszakban többségük nagyon szereti, ha a hasukat, mellkasukat és kezüket masszírozzák.

7-12 hónap: a baba életében különösen fontos a helyzetváltoztatás. Ilyenkor a masszázs kihívást jelenthet, mert nagyon mozgékony. Ekkor a masszázs kevésbé szól az ellazulásról, inkább a játékról, de a lefekvés körül szertartás részévé is válhat. Legyünk kreatívak, találjunk ki olyan új mozdulatokat, melyeket a mozgásban lévő babán is alkalmazhatunk. A kisbaba figyelmét ebben a korban énekek, versikék, ujj-játékok és rövidebb történetek segítségével lehet lekötni. Mivel ekkor tanul meg állni és járni, így az izmok feszültsége leginkább a lábakban jelentkezik. Sokan ebben a korszakban következetesen elutasítják a masszázst mindaddig, míg a járás művészetét el nem sajátították, és fogaiknak nagy része ki nem bújik.

1-3 év: ahogy nő a gyermek, a szülő-gyermek kötődés erősödése folytatódik. Ha a baba túljut az ölben tartás időszakán, az nem jelenti azt, hogy többé nincs szüksége anyja és apja figyelmre, gyengéd érintésére. A gyermekben ekkor fejlődik ki a függetlenség érzése. Ebben a korszakban gyakran előfordul, hogy egyenesen elutasítja a masszázst. De az is megtörténhet, hogy rejtjelezve kéri (pl. hasfájásra panaszkodva). A masszázsgyakorlatokat játékosan végezzük, engedjük szabadjára a képzeletünket, így a gyermek is élvezni fogja ezt a fantáziadús játékot.

Az óvodás: három éves kor körül a gyermek lehiggad, és ismét csendesebben élvezi a masszírozást. Most, hogy bebiztosította függetlenségét, tetszeni fog neki, hogy ismét kisbabának érezheti magát, és hogy szülei figyelme teljesen rá összpontosul. Lefekvés előtt masszírozzuk, meséljünk közben, és csak azokat a gyakorlatokat végezzük, melyek jólesnek neki. Valamint tartsuk tiszteletben szemérmességét, ha kialakult, és engedjük, hogy rajta maradhasson a póló és a fehérnemű.

Az iskolás:  mivel ebben a korban a gyermek végtagjai növésben vannak, azért a masszírozó mozdulatok a fejés vagy a csúsztatás helyett legyenek inkább dagasztáshoz hasonlóak. Kezdeményezzünk beszélgetést olyan mondatokkal vagy kérdésekkel, melyek mesélésre késztetik. A zene, a történetmesélés, vagy a beszélgetés még kellemesebbé tehetik a masszázst, és időt hagy a gyermeknek, hogy különlegesnek érezhesse magát, és megnyíljon. A legtöbb iskolás jobban szereti, ha hason fekve masszírozzák.

A kamasz: ebben a korban megnő a kisember öntudata, ilyenkor nehéz egy gyermeket megmasszírozni. Mialatt az elmúlt nap eseményeiről beszélgetünk, felajánlhatjuk, hogy megmasszírozzuk a nyakát, hátát, vádliját, talpát. Ilyenkor már tanácsos távol maradni minden, szexualitáshoz kapcsolódó testrésztől. A kamaszok is inkább hason fekve vagy a szülőnek háttal ülve fogadják kellemesen a masszírozást, így könnyebben tudnak beszélni az érzelmeikről és az aggályaikról.

Ha Kistestvér érkezik:

Sokan hangoztatták már, hogy mennyire fontos a nagyobbik gyermeket biztosítani a szülő szeretetétől, amikor egy kistestvér érkezik. A nagyobb testvér első feladata megérteni, elfogadni, hogy a baba itt van, hogy anyukája jól van, és őt ugyanúgy szeretik, mint azelőtt, az élet megy tovább. A nagyobbik gyermek figyelemmel kíséri a kicsi mindennapos masszírozását. Ha időnként megengedjük neki, hogy ő masszírozza a kistestvért (persze csak ha ő is akarja), nagyon sok szempontból előnyére válhat mindannyiunknak. A nagyobbik gyermek hozzánk hasonlóan kötődni kezd a kisbabához a szemkontaktus, az érintés, a mozdulatok és a hangok révén. Megtanulhatja, hogy a csecsemő nem feltétlenül olyan veszélyes, mint gondolta, hanem hozzá hasonló kis emberke. Önbizalma gyorsan erősödik, ha tudatára ébred védelmező- és gondoskodóképességének. A baba pedig válaszolni fog neki, túltéve magát kezdeti félelmein, melyek a kissé ügyetlen, helyenként durva mozdulatoknak vagy meghökkentő viselkedésnek tudhatók be. Egyre inkább elfogadja testvérét, és szerető szövetségnek tekinti. Ha négy évnél fiatalabb a nagyobb testvér, jó, ha csak a kicsi 3-4 hónapos korában kezdjük el az általa végzett masszázst, mert előtte a kisbaba könnyen megijedhet. A masszírozó technikával nem kell túlságosan törődni, tanítsunk meg a nagyobbnak egy-két egyszerűbb fogást, majd engedjük őt kedve szerint végrehajtani. Kezdetben bizonytalan lehet, vagy néhány simítás után abbahagyhatja, de még a legrövidebb érintés is jótékonyan hat! Dicsérjük meg, mondjuk el, hogy milyen büszkék vagyunk rá, és hogy milyen jól végezte a masszázst, hogy ez nagyon hasznos volt a baba számára.

A csecsemőkorban kialakult szoros érzelmi kötődés egy életre megalapozza a bizalmat, a megbízhatóságot, a becsületet és a szeretetet. A kötődés és ragaszkodás pedig a babamasszázs segítségével is fokozható. A szemkontaktus, a bőrön keresztüli kapcsolat, a szülői hang, és a baba válasza a szülők viselkedésére mind a szülő és a csecsemő közti kötődést segítik elő. A masszázsmozdulatok alatt ezek a feltételek mindegyike érvényesül. Azt az üzenetet kapja: "Tiszteletre méltó és értékes vagy. Olyannak szeretlek, amilyen vagy!" Az a fajta kölcsönhatás, amely a rendszeres masszázs és az érintésrelaxáció alatt megvalósul, elősegíti a gyermek pozitív énképének kialakulását, és megerősíti benne a tudatot, hogy a teste az ő saját tulajdona.

Azok az emberek, akiknek csecsemőkora biztonságban telt, akiket ölben tartottak, akikre odafigyeltek, akikről gyengéden gondoskodtak, egészségesebb kapcsolatot tudnak kialakítani embertársaikkal. Nem esik nehezükre közel kerülni másokhoz, és nem jelent problémát számukra a kölcsönös függőség (másokban megbízni és megbízhatónak lenni), kapcsolataik a bizalmon alapulnak. Felnőttkorukra jól érzik magukat a bőrükben, magabiztosak, szüleikkel való kapcsolatuk őszinteségen és nyíltságon alapul. A masszázs olyan hagyomány, amelynek hosszú távú jótékony hatásai mellett eltörpül a vele járó fáradozás. Tehát rajta! :)

Masszázsfogások áttekintése címszavakban (a könyvben a részletes, képes útmutató 50 oldal):

Rövidített változat:

 (kattintásra jobban olvashatóak)

Forrás: Vimala McClure: Babamasszázs