Amikor
egy gyermek megszületik, elhagyja az anyaméh gyöngéd védelmét, és belép
a "káosz világába". Megszűnik az automatikus létfenntartás, lélegeznie
kell, saját életszükségleteit ki kell elégíteni. A túléléshez egy sor
primitív reflex vértezi fel, amelyeknek az a feladata, hogy azonnali
választ adjanak az új környezetre, és a baba saját változó
szükségleteire. A primitív reflexek automatikusak, az agykéreg
közreműködése nélkül végbemenő sztereotip mozgások, amelyeket az
agytörzs irányít. A reflex önkéntelen, akaratunktól független válasz egy
ingerre. A primitív reflexek amellett, hogy az élet első néhány hetében
alapvető fontosságúak a baba túlélése szempontjából, számos későbbi
akaratlagos képesség kifejlődéséhez is hozzájárulnak. Élettartama
viszont korlátozott, mivel az agy magasabb rendű központjának gátlása
vagy ellenőrzése alá kell kerülnie. Így tud kifejlődni a bonyolultabb
idegrendszeri szerkezet. A primitív reflexek már az anyaméhben működnek,
jelen vannak a születéskor, és legátlásuk a szabályos fejlődési
folyamatban 6, de legkésőbb 12 hónapos kor körül lezárul. Egy reflex
gátlása gyakran együtt jár egy új készség kialakulásával. Ha a primitív
reflexek aktívak maradnak a 12. hónapja után is, akkor az a központi
idegrendszeren belül a szerkezeti gyengeség vagy éretlenség bizonyítéka.
A túlságosan hosszan fennálló primitív reflexaktivitás
megakadályozhatja a fejlődésben ezután következő testtartási reflexek
kialakulását.
Néhány
példa arra a megtartott primitív reflexekre: az önbizalom hiánya, a
túlzott ijedősség, rossz testtartás, állandó botladozás, ügyetlenkedés,
körömrágás, tériszony, egyensúlyi problémák, túlstresszelt állapot, a
diszlexia különböző fokozatai, autizmus, hiperaktivitás, koordinációs és
koncentrációs problémák, szenvedélybetegségek, kényszeres mozgások,
szorongások, anorexia, beteges túlsúly, tanulási nehézségek, stb.
hátterében a fő okok között fellelhetőek a gátolatlan primitív reflexek
is.
A bölcsőtől az összehangolt működésig (avagy egyensúly lesz a mozgásból - az élet leckéje)
A
kisbabák kezdetben akaratlanul mozognak, nem tudják szabályozni a
mozgásukat, később viszont, ahogy egyre többet mozognak, egyre ügyesebbé
válnak. A gyakorlás tehát alapvető fontosságú.
A
baba legelső játszótere a padló. Először hanyatt fekve rugdalóznak, így
tanulják meg milyen hosszú a lábuk. Kalimpálva köröznek a karjukkal,
így tanulják meg milyen hosszú a karjuk . Ezt a folyamatot nevezzük
propriocepciónak, vagyis a szervezeten belül keletkező ingerek
érzékelésének. Hasonfekve a fejtartást tanulják, és néhány héten belül
már a karjaikkal is képesek kicsit megemelni magukat. A földön
támaszkodva, testsúlyukat megtartva erősödnek, és további
tapasztalatokat szereznek a testükről, megalkotják saját testképüket.
A
biztos egyensúly elválaszthatatlan a testtartás szabályozásától melynek
kialakulása függ a látási, proprioceptív és a mozgásból származó
jelektől. Ezeknek a rendszereknek az edzése fokozatosan, az egyensúlyi
rendszer idegpályáinak érésével történik meg, és eltart a 7. életévig,
majd folytatódik a kamaszkorban és azután is.
Milyen mozgásokkal lehet az egyensúlyt fejleszteni?
1) Föl-le mozgások (ugrálás, csuszdázás)
2) Oda-vissza mozgások (hintázás, futás, nekilendülés, megállás)
3) Centrifugális mozgás (körhinta)
4) A test forgó mozgásai (forgás, tánc, hengeredés, bukfencezés)
5) Mélység (gördeszkázás)
És néhány tünet az egyensúlyi rendszer működési hiányosságaira:
- Farfekvés az anyaméhben
- A fejtartás és ezzel összefüggésben lévő fejlődési lépések (felülés, mászás, járás) késése
- Csökkent izomtónus
- Gyakori elesés
- A mozgások kerülése
- Ügyetlenség (tárgyak elejtése, vagy beleütközés a tárgyakba)
- A magasságtól való félelem hiánya
- Magasságiszony, tériszony
- Gyakori és erőteljes hintázás, lengés vagy forgás
- Fejletlen testkép
- A gyermek nehezen tanul meg kerékpározni
- Nehézség bizonyos mozgásformák elindításában és kivitelezésében
- A gyermek képtelen elképzelni, azt, hogy egy tárgyat megfordítunk vagy felfordítunk a térben (pl. nem tudja leolvasni az órát)
A reflexek, mint a fejlődés útjelzői
A
primitív reflexek tehát specifikus ingerekre adott veleszületett
sztereotíp válaszok. Három reflexcsoportot különíthetünk el, melyek a a
gyermekek fejlődését 3-3,5 éves korukig segíti:
1) Méhen belüli reflexek
Az
5,5-7. héten kifejlődött reflexek, melyek jellemzője a visszahúzódás a
káros ingerektől. Ezek közül sok már a magzati korban legátlódik.
2) Primitív reflexek
Már
az anyaméhben fejlődésnek induló reflexek. A legelső közülül a
Moro-reflex, mely a megtermékenyítés utáni 9-12. héten jelenik meg. A
primitív reflexek a megszületés idejére (40. hétre) fejlődnek ki
teljesen. Segítik a magzatot a születés folyamatában, majd támogatják
életben maradását az első hetekben, ugyanakkor alapképzést adnak a
későbbi akaratlagos képességekhez. A primitív reflexeket a fejlődő agy
6-12 hónapos korban legátolja.
3) Testtartási reflexek
A
születés után nem sokkal megjelenő reflexek, melyek 3,5 éves korra
fejlődnek ki teljesen. Kifejlődésük után egész élete át megmaradnak.
A
korai reflexektől a későbbi reakciókig tartó átmenet során az
alacsonyabb szintű agyi központok a magasabb szintű agyi központok
szabályozása alá kerülnek. Ebből következik, hogy ha bármi okból (pl.
baleset) az agy magasabb szintű központjai megsérülnek, a testtartási
reflexek működése megszűnhet, és helyükre léphetnek az ismét aktiválódó
primitív reflexek.
A
fiatal csecsemő reflexei szerepet játszanak a környezettel folytatott
kommunikációjában. A terhesség utolsó három hónapjában a reflexek
segítik a magzatot abban, hogy megforduljon, rugdosson, mozgassa kezét
és a lábát, sőt, hogy szopja az ujját, amely később elengedhetetlen lesz
az etetéséhez. A szülés során a reflexek segítik az anyát és a babát
együttműködni, tehát normál hüvelyi szülés során a reflexek működnek és
erősödnek. Az alapvető mozgási képességek tanítómesteri a reflexek. A
kulcsfontosságú ingerekre adott ösztönös válasz révén megkönnyítik a
specifikus érző ingerekre adott specifikus mozgási reakciók
kialakulását. Minél többet mozog egy gyermek, annál jobban megtanulja
uralni a mozgását. A mozgások feletti uralom fokozódása jelzi az agy és a
test, valamint az agyon belüli kapcsolatok erősödését. Ily módon a
mozgások segítenek feltérképezni az agyat, és a reflexek jelenítik meg a
gyermek legelső, mozgásokban megnyilvánuló kifejezései eszközét.
Ha
megértjük, hogy mi a reflexek szerepe a korai fejlődésben, és hogy
milyen problémákat okoz, ha ezek a korai életévekben nem kapcsolódnak be
a fejlődés folyamatába, akkor megértjük azt is, hogy miért olyan
életbevágóan fontos a mozgás a tanuláshoz.
Egy gyermek korai korai fejlődésének története kiolvasható későbbi testtartási képességeiből!
A fontosabb reflexekről részletesebben:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése