Az értékes anyatej

Az anyatej vitathatatlanul a létező legnagyobb ajándék egy kisbaba számára! Azon túl, hogy számos előnyös hatása van a jövőre nézve, tápértékét tekintve is a legmegfelelőbb táplálék, hiszen az idő előrehaladtával minden esetben a kisbaba, majd kisgyermek igényeihez igazodik.

A mai világban tömegesen figyelhető meg a nők rossz bélflórája, melynek számos oka lehet: nyugati táplálkozás, antibiotikumok, fogamzásgátlók, kozmetikumok, környezetszennyezés stb. Így azok a csecsemők, akik már az elején rossz bélflórát örököltek, jóval érzékenyebben reagálhatnak például az oltásokra, fertőzésekre, egyes élelmiszerekre. Dr. Natasha Campbell-McBride könyvében (GAP-szindróma) megdöbbentő tényeket olvashatunk: ha az anya bélflóra sérült, szervezete teli lehet méreganyagokkal és rosszul megemésztett tápanyagokkal, melyeknek kémiai struktúrája a morfin- és opiátszerű vegyületéhez hasonlít! Természetesen a csecsemő nemcsak a rossz táplálkozásból eredő antitápanyagokhoz jut hozzá: az anya szervezete számos antitesteket is termel, melyekből a kisbaba is részesül, ezért van óriási jelentősége a szoptatásnak. Az elválasztással azonban ez a védelmi vonal megszűnik.

Egy szoptató édesanya ezért azzal teheti a legtöbbet gyermeke számára, ha odafigyelve az étrendjére, többségében tápláló ételeket fogyaszt, és lehetőleg kerüli a káros élelmiszereket. A fenti ismeretek fényében ugyanis anyatejébe nemcsak a jó és értékes tápanyagok választódnak ki, hanem számos esetben az elfogyasztott antitápanyagok is (pl. glutén, tejfehérje, transzzsírok, tartósítószerek, stb.), mely rövid vagy hosszú távú egészségügyi problémákat okozhat a kisbabánál, különösen, ha az édesanyja bélfala kisebb-nagyobb mértékben sérült.

Az anyatej főbb összetevői: 

• Fehérjék: az anyatej jelentős hányadát teszik ki. Kétféle fehérje mutatható ki nagy mennyiségben: körülbelül 60% tejsavófehérje és 40% kazein. Ezeken felül speciális fehérjék is találhatók benne:

1. Laktoferrin: segít megelőzni az emésztőrendszerben a baktériumok és gombák elszaporodását, melyeknek életben maradásukhoz vasra van szükségük. 
2. Lizozim: az immunrendszer működését segíti, hatása a szervezet „kapuinál” érvényesül leginkább. Megtalálható a könnyben, verejtékben, gyomornedvben, az orrváladékban. A lizozim egy antibiotikus enzim, mely meghatározza, mely baktériumok maradhatnak életben az emésztőrendszerben. Érdekesség, hogy mértéke az anyatejben nem áll összefüggésben az anya táplálkozásával, valószínűleg azért, mert annyira fontos a baba számára. 
3. A Lactobacilusok szaporodását a Bifidus összetevő segíti a tejben. Ezek hasznos baktériumok, melyek segítenek a káros élősködők elszaporodásának megelőzésében. 

• Ellenanyagok: az anyatej nagyon gazdag immunglobulinokban. Egyik fontos fajtája a kiválasztó ellenanyag, ami kapcsolódik a káros kórokozókhoz, baktériumokhoz és segít eltávolítani azokat a szervezetből. A kolosztrum (előtej) kimagaslóan sok ellenanyagot tartalmaz.
• Laktóz: nagyon fontos szénhidrát, melynek leggazdagabb forrása az anyatej. Elengedhetetlen az agy fejlődéséhez és működéséhez. Segít leküzdeni a káros baktériumokat a gyomorban, ugyanakkor serkenti a kalcium, a foszfor és a magnézium felszívódását. Mennyisége a szoptatás előrehaladtával növekszik. 
• Fehérvérsejtek: segítenek a fertőzésekkel szembeni harcban. Z antitestek, enzimek és hormonok teszik az anyatejet ennyire ideálissá.
• Zsírok: az anyatej jótékony zsírokban is gazdag (javarészt többszörösen telítetlen zsírsavakban, mint az arachidonsav (AA) Omega6 és a dokozahexaénsav (DHA) Omega3 zsírsavak). Segítik az agy fejlődését, biztosítják az immunrendszer működését, és a zsírban oldódó vitaminok hasznosulását. Az érett tej zsírtartalma 4% körüli, vagy egy kicsit kevesebb, a táplálkozástól függően. Minősége függ a bevitt zsírok típusától. Az anya által elfogyasztott elsősorban állati, másodsorban növényi eredetű zsírnak tehát komoly hatása van az anyatej jótékony zsírsavtartalmára, valamint növeli az anyatej azon összetevőinek a számát, amely a csecsemő optimális növekedéséhez és emésztéséhez szükséges. A kisbabáknak különösen nagy szükségük van koleszterinre, amely leginkább az agyfejlődés, az idegrendszer és az emésztőrendszer fejlődésében játszik fontos szerepet, éppen ezért az anyatejben található még egy speciális enzim is, amely arról gondoskodik, hogy az 100%-ban hasznosuljon. És ne feledkezzünk meg a telített zsírsavakról sem, melyek az immunrendszert építik, és az AA és DHA megfelelő tárolásáról is gondoskodnak. Ellenben a transzzsírok csökkentőleg hatnak az anyatej mennyiségre, a minőségről nem is beszélve, ezért szoptatás alatt különösen ellenjavalt a fogyasztásuk! 
• Karnitin: hatására a zsírsavak energiaforrásokként hasznosulnak. 
• Vitaminok és ásványi anyagok: ezek jelenléte a tejben szintén nagyban függ az anya étkezésétől. A, B6, B12, C, D-vitaminok, kolin, jód, szelén, magnézium, vas, stb, mind-mind fontos szerepet töltenek be a baba fejlődésében, ezért különösen fontos, hogy az anya étrendje megfelelő mértékben tartalmazza ezeket.

Kulcsfontosságú vitaminok és ásványi anyagok:

• A-vitamin: erősíti az immunrendszert, (a D-vitaminnal együtt) védi a csontokat, bőrt, hajat, körmöket, nyálkahártyát.
• D-vitamin: tulajdonképpen egy hormon, melyet napfényből, bőrön át szintetizáljuk. Ősszel, télen mindenképpen pótlásra szorul. Szinte az emberi test összes funkciójában részt vesz, segíti a csontok és az agy megfelelő fejlődését. 
• E-vitamin: védi a sejtmembránt, antioxidáns.
• K2 vitamin (a K1 a véralvadásban vesz részt): a vastagbélben baktériumok állítják elő, de ez csak a szükségleteink 30-50%-a, ezért pótlásra szorul. Legfőbb feladatai: a csontok, fogak és az agy optimális fejlődésében vesz részt, a csontszerkezetben tartja a kálciumot. Nagyobb mértékben tartalmazza: tojássárgája, csirke- és libamáj, erjesztett zöldségek.
• Omega-3 zsírsavak (DHA és EPA): esszenciális telítetlen zsírsavak, melyek a sejtek falát és a sejtmembránt alkotják, valamint a tápanyagok és hormonok felvételét és leadását segítik. Szerepet játszanak a csecsemő agyának optimális fejlődésében és növekedésében. Szülés után lecsökkenhet az Omega-3 zsírsavak szintje az anya szervezetében, mely könnyen hajlamosíthat szülés utáni depresszióra, ezért nagyon fontos pótolni nemcsak babavárás, de szülés után, és szoptatás alatt is!
• Telített zsírsavak: fokozott igénybevétel (szoptatás) fokozottabb zsírbevitelt követel, mivel nem a szénhidrátból, hanem a zsírból nyeri a szervezet az energiát, ezért fontos a telített zsírok szerepe is. 
• Kolin: elsősorban az agyfejlődésben játszik kulcsszerepet, és hasonlóan a folsavhoz, védelmet nyújt a nyitott gerinccel születés ellen. 
• Koleszterin: a baba agyának és idegrendszerének fejlődésében játszik kulcsszerepet.
• Kollagén: a kötőszövetek, csontok, porcok, inak a legfőbb építőeleme. A sejtek közti kommunikációban, így a növekedésben is lényeges szerepet játszik, valamint védi a bélrendszert. Továbbá távol tartja a méreganyagokat, szebbé teszi a hajat és a bőrt. Energikussá, kiegyensúlyozottá tesz.

Magas tápértékű ételek szoptatás alatt:

• Állati és növényi eredetű zsírok, olajok: használjuk őket főzéshez, sütéshez, turmixokhoz stb. Az anya által elfogyasztott elsősorban állati, másodsorban növényi eredetű zsíroknak a szervezet zsírfeldolgozó mechanizmusából kifolyólag szignifikáns hatása van az anyatej jótékony zsírsavtartalmára is, valamint növeli az anyatej azon összetevőinek számát, amely a csecsemő optimális növekedéséhez és emésztéséhez szükséges. A kisbabáknak különösen nagy szükségük van koleszterinre, amely leginkább az agyfejlődés, az idegrendszer és az emésztőrendszer fejlődésében játszik fontos szerepet. Ennek érdekében főként az anyatejben található enzimek gondoskodnak róla, hogy a koleszterin minél nagyobb arányban hasznosuljon. Az anyatejben telített zsírsavak is találhatóak, melyek az immunrendszert erősítik, valamint a telítetlen AA- és DHA-zsírsavak megfelelő tárolásáról gondoskodnak. Többféle egészséges zsír létezik, a legjobb, ha vegyesen használjuk őket, mivel mindegyik más-más fontos funkciót támogat: liba-, kacsa-, sertészsír, marhafaggyú, csontvelő, ghee, vaj, kókuszzsír, avokádó és a növényi olajok: olivaolaj, lenmagolaj, szőlőmagolaj stb. A csontvelő gazdag A-vitamin, vas, foszfor és AKG (alkylglycerol) forrás, és nagymértékben erősíti az immunrendszert. A ghee (tisztított vaj) és a vaj rendkívül gazdag A-, D-, E- és K2-vitaminokban és antioxidánsokban, véd a fertőzésektől, gyulladásoktól, erősíti az immunrendszert, támogatja a biokémiai és az anyagcsere-folyamatokat, az agy, valamint az egészséges csontozat és fogak fejlődését. Az avokádó E- és K-vitaminokban, folátban, káliumban gazdag. A kókuszzsír erősíti az immunrendszert, véd a fertőzések ellen, táplálja a jótékony baktériumokat a vastagbélben, és hozzájárul a baba idegrendszerének fejlődéséhez. Legjobb eredeti formájában fogyasztani, és lehetőleg óvakodjunk a hidrogénezett változatoktól. A sertészsír jó D-vitaminforrás, viszont magas az Omega-6 tartalma ezért csak mértékkel használjuk.
• Friss zöldség és gyümölcs: jelentős helyük van egy babát váró, vagy szoptató anya étrendjében, sőt mi több, mennyiségileg a legjelentősebb hányadot teszi ki. Egészséges zsírokkal, illetve olajokkal fogyasztva őket könnyebben hasznosulnak a bennük lévő vitaminok és ásványi anyagok. Közülük mindenképpen említést érdemelnek a zöld levelesek és a leveles zöldségeket, melyek magas ásványianyag-tartalommal rendelkeznek, és kiváló antioxidánsok. Népi megfigyelések szerint az anyatej mennyiségére is jó hatással vannak. 
• Erjesztett ételek és italok: jótékony baktériumokat és többféle enzimet tartalmaznak, melyek együttesen erősítik az immunrendszert, segítik az emésztést, és hozzájárulnak a bélflóra egyensúlyban tartásához. Az erjesztett ételekben található jótékony baktériumok különösen fontos szerepet töltenek be a bélben, vékony bevonatot képezve azon, így védve a szerveztet a különböző mérgektől. A legnépszerűbb erjesztett étel a savanyú káposzta, azonban sok más zöldség (pl. uborka, cukkini, sárgarépa, fehérrépa, hagyma) és gyümölcs (pl. citrusfélék, bogyósok, alma) is elkészíthető így.
• Tojássárgája: olyan fontos elemek találhatóak benne, mint a kolin és a koleszterin, melyek nélkülözhetetlenek a idegrendszer fejlődéséhez, valamint számos vitamint és ásványi anyagot is tartalmaz, ha kapirgáló tyúkoktól származik: ilyenek az A-, D-, K2-, E-, és B7-vitaminok, folsav, vas, cink, szelén.
• Belsőségek és máj: kiváló foszfor-, vas-, cink-, réz, kolin-, folsav-források, és ugyancsak gazdagok B6-, B7- és B12-vitaminokban. A-vitamin tartalmuk is jelentős. A csirkemáj, kacsamáj és libamáj pedig különösen gazdag K2-vitaminban.
• Kis méretű halak és ikrák: kiváló Omega-3 források, mindemellett jódot és egyéb nyomelemeket is tartalmaznak, melyek nagymértékben támogatják a neurológiai funkciókat. A halikra rendkívül gazdag A-, B12-, D- és K2-vitaminokban, koleszterinben, kolinban, szelénben, kalciumban, magnéziumban, cinkben, jódban és DHA-zsírsavakban, melyek mindegyike nélkülözhetetlen az idegrendszer fejlődése szempontjából. Érdemes kistestű halakat választani, és a nagyobb testűeket kerülni, mivel utóbbiak esetében a felhalmozódó méreganyagok is nagyobb mennyiségben lehetnek jelen, melyeket a szervezet már nem tud teljes mértékben kitakarítani.
• Húslevesek, csontlevesek: fogyasszuk bátran levesként, italként, kocsonyaként, pörkölthöz, szószokhoz stb. A házi készítésű csontlevesek (marhából, birkából, bárányból, halból, csirkéből) bővelkednek a csontokból, porcokból, bőrből kioldódó kollagénben, mely védi a bélrendszert, és mint azt már fentebb olvashattuk, az erős csontok, inak, és kötőszövetek kialakulásában játszik kulcsszerepet. 
• Legeltetett állatok húsok: lehetőleg zsiradékkal (vagy adott esetben a bőrrel) együtt fogyasszuk, ami segíti a hús megemésztését. A legeltetett állatok húsában teljes értékű fehérje, B-vitaminok és cink található, melyek kulcsszerepet játszanak a csecsemő szervezetének és agyának fejlődésében, emellett Omega-3 tartalmuk sem elhanyagolható. A vörös hús mindezek mellett kiváló úgynevezett heme-vas-forrás, mely nagyobb mértékben képes felszívódni, mint a növényekben található non-heme vas. Így az anyatejben viszonylag kis mennyiségű, de annál jobban hasznosuló vasnak köszönhetően a kizárólag szoptatott babák hemoglobin szintje még az első év vége felé is jó eséllyel határértéken belül marad.

Ajánlott vitaminok, étrendkiegészítők:

• D-vitamin: pótlása is kulcsfontosságú, K2-vitaminnal, és minél jobban felszívódó magnéziummal kiegészítve. Egy szoptató anya ősszel és télen akár 5-10.000 NE-nyi D-vitamint is fogyaszthat.
  
• Omega-3: szülés után az anya szervezetében könnyen lecsökkenhet az Omega-3 zsírsavak szintje, ami akár szülés utáni depresszióra is hajlamosíthat, ezért nagyon fontos pótolni nemcsak babavárás, de szülés után és szoptatás alatt is, különösen, ha a halak kimaradnak az étrendből. 
• Probiotikum: abban az esetben érdemes bevetni, ha az anyánál Candida, vagy egyéb gombás fertőzés van jelen, ha antibiotikumot szed a szoptatás alatt, vagy ha a kisbaba császármetszéssel született, mivel így a baba nem jut hozzá azokhoz a jótékony baktériumhoz, melyek édesanyjának hüvelyflórájában találhatóak. 

Hasfájás lehetséges okai:

• Kerüljük a tejtermékeket és lehetőleg a gluténtartalmú élelmiszereket!
• Óvatosan vagy egyáltalán ne fogyasszuk a keresztes virágú (fejeskáposzta, kelkáposzta, kelbimbó, karfiol, brokkoli, fehérrépa, karalábé, rukkola) növényeket!
• A fokhagyma, és főleg az allergén magvak (pl. dió,mandula), az apró magvas gyümölcsök is kerülendőek.
• Minden esetben bizonyosodjunk meg arról, hogy vásárolt ételeink nem tartalmaznak nátrium-glutamátot (E621)!
• Előfordulhat, hogy a hasfájásnak nem étrendi oka van. Lehetséges az is, hogy a baba túl sok levegőt nyel a szoptatás alatt, ezért sok esetben fontos a büfiztetés!
• Császármetszés esetén a kisbaba nem jut hozzá sok jótékony baktériumhoz, mert nem érintkezett édesanyja hüvelyflórájával. Mivel bélflórája még kezdetleges, ezért az anyának ajánlott probiotikumos kiegészítést alkalmazni (akár 3 hónapon keresztül). Ha ez a kellemetlen tünet mégsem szűnik meg, a kisbabánál is meg lehet próbálni kifejezetten csecsemőknek ajánlott probiotikumokat.

Lehetőleg kerüljük:

• Egészségtelen zsírokat, olajokat: transzzsírokat, hidrogénezett növényi olajokat
• Gyorsan felszívódó szénhidrátokat
• Mesterséges adalékanyagokat (nátrium-glutamát E621, aszpartám E951 stb.)
• Földimogyorót
• Szóját tartalmazó ételeket: goitrogéneket*, fitátokat** tartalmaz, és felboríthatja a hormonegyensúlyt.
• Ipari gabonákat (búza, árpa, rozs): gluténtartalmuk az emberek 80%-ára közvetlen vagy közvetett rövid- és/vagy hosszútávú egészségkárosító hatással van, ezen kívül lektineket*** tartalmaznak, ezért nagyobb mennyiségben meggondolandó a fogyasztásuk. Válasszunk helyettük biztonságos forrásból származó, többségében inkább gluténmentes gabonákat.

*Goitrogének: golyvaképzők, melyek meggátolják a jód felszívódását, így szerepet játszanak a pajzsmirigyet érintő (alulműködéses) megbetegedésekben. Goitrogéneket tartalmaznak a káposzták, kelbimbó, karfiol, brokkoli, retek stb., melyekben hő hatására lebomlik a goitrogén, ezért hőkezeléssel fogyaszthatóak. A szójában viszont nem bomlanak le, ezért sok esetben okoznak problémát. 

**Fitátok: gátolják az ásványi anyagok felszívódását, áztatással kiküszöbölhető (időzített csírázásban van szerepe)

*** Lektinek: gátolják a tápanyagok felszívódását, károsítják a bél nyálkahártyáját, és fokozzák a bél áteresztő képességét. Nagy mennyiségű fogyasztásuk autoimmun betegségekhez vezethetnek.

Habár ebben a cikkben most az anyatej tápértékére koncentráltam, aki odafigyel a fentiekre, az természetesen nagyobb eséllyel tud nemcsak tápláló, de elegendő mennyiségű anyatejet is termelni, hiszen szervezetét nem terhelik mérgek és gyulladások.

Minden kedves (leendő) édesanyának és kisbabának jó egészséget kívánok!

Források:

Natasha Campbell-McBride: GAP-szindróma – Az emésztés és a pszichológia kapcsolata

Katherine Elrich, Kelly Genzlinger: Super Nutrition for Babies

Lana Asprey, Dave Asprey: The Better Baby Book

Liz Wolfe: Eat the Yolks

Sally Fallon: The Nourishing Traditions Book of Baby & Child Care - Chapter 7: Nourishing Your Baby

Weston Price: Principles of Healthy Diets 

The Optimal Diet for Pregnant and Nursing Mothers

Paleország Vitamin ABC

Hunbaba: Az anyatej összetétele

A reflexek jelentősége

Amikor egy gyermek megszületik, elhagyja az anyaméh gyöngéd védelmét, és belép a "káosz világába". Megszűnik az automatikus létfenntartás, lélegeznie kell, saját életszükségleteit ki kell elégíteni. A túléléshez egy sor primitív reflex vértezi fel, amelyeknek az a feladata, hogy azonnali választ adjanak az új környezetre, és a baba saját változó szükségleteire. A primitív reflexek automatikusak, az agykéreg közreműködése nélkül végbemenő sztereotip mozgások, amelyeket az agytörzs irányít. A reflex önkéntelen, akaratunktól független válasz egy ingerre. A primitív reflexek amellett, hogy az élet első néhány hetében alapvető fontosságúak a baba túlélése szempontjából, számos későbbi akaratlagos képesség kifejlődéséhez is hozzájárulnak. Élettartama viszont korlátozott, mivel az agy magasabb rendű központjának gátlása vagy ellenőrzése alá kell kerülnie. Így tud kifejlődni a bonyolultabb idegrendszeri szerkezet. A primitív reflexek már az anyaméhben működnek, jelen vannak a születéskor, és legátlásuk a szabályos fejlődési folyamatban 6, de legkésőbb 12 hónapos kor körül lezárul. Egy reflex gátlása gyakran együtt jár egy új készség kialakulásával. Ha a primitív reflexek aktívak maradnak a 12. hónapja után is, akkor az a központi idegrendszeren belül a szerkezeti gyengeség vagy éretlenség bizonyítéka. A túlságosan hosszan fennálló primitív reflexaktivitás megakadályozhatja a fejlődésben ezután következő testtartási reflexek kialakulását.

Néhány példa arra a megtartott primitív reflexekre: az önbizalom hiánya, a túlzott ijedősség, rossz testtartás, állandó botladozás, ügyetlenkedés, körömrágás, tériszony, egyensúlyi problémák, túlstresszelt állapot, a diszlexia különböző fokozatai, autizmus, hiperaktivitás, koordinációs és koncentrációs problémák, szenvedélybetegségek, kényszeres mozgások, szorongások, anorexia, beteges túlsúly, tanulási nehézségek, stb. hátterében a fő okok között fellelhetőek a gátolatlan primitív reflexek is.

A bölcsőtől az összehangolt működésig (avagy egyensúly lesz a mozgásból - az élet leckéje)

A kisbabák kezdetben akaratlanul mozognak, nem tudják szabályozni a mozgásukat, később viszont, ahogy egyre többet mozognak, egyre ügyesebbé válnak. A gyakorlás tehát alapvető fontosságú.

A baba legelső játszótere a padló. Először hanyatt fekve rugdalóznak, így tanulják meg milyen hosszú a lábuk. Kalimpálva köröznek a karjukkal, így tanulják meg milyen hosszú a karjuk . Ezt a folyamatot nevezzük propriocepciónak, vagyis a szervezeten belül keletkező ingerek érzékelésének. Hasonfekve a fejtartást tanulják, és néhány héten belül már a karjaikkal is képesek kicsit megemelni magukat. A földön támaszkodva, testsúlyukat megtartva erősödnek, és további tapasztalatokat szereznek a testükről, megalkotják saját testképüket.

A biztos egyensúly elválaszthatatlan a testtartás szabályozásától melynek kialakulása függ a látási, proprioceptív és a mozgásból származó jelektől. Ezeknek a rendszereknek az edzése fokozatosan, az egyensúlyi rendszer idegpályáinak érésével történik meg, és eltart a 7. életévig, majd folytatódik a kamaszkorban és azután is.

Milyen mozgásokkal lehet az egyensúlyt fejleszteni?

1) Föl-le mozgások (ugrálás, csuszdázás)

2) Oda-vissza mozgások (hintázás, futás, nekilendülés, megállás)

3) Centrifugális mozgás (körhinta)

4) A test forgó mozgásai (forgás, tánc, hengeredés, bukfencezés)

5) Mélység (gördeszkázás)

És néhány tünet az egyensúlyi rendszer működési hiányosságaira:

• Farfekvés az anyaméhben
• A fejtartás és ezzel összefüggésben lévő fejlődési lépések (felülés, mászás, járás) késése
• Csökkent izomtónus
• Gyakori elesés
• A mozgások kerülése
• Ügyetlenség (tárgyak elejtése, vagy beleütközés a tárgyakba)
• A magasságtól való félelem hiánya
• Magasságiszony, tériszony
• Gyakori és erőteljes hintázás, lengés vagy forgás
• Fejletlen testkép
• A gyermek nehezen tanul meg kerékpározni
• Nehézség bizonyos mozgásformák elindításában és kivitelezésében
• A gyermek képtelen elképzelni, azt, hogy egy tárgyat megfordítunk vagy felfordítunk a térben (pl. nem tudja leolvasni az órát)

A reflexek, mint a fejlődés útjelzői

A primitív reflexek tehát specifikus ingerekre adott veleszületett sztereotíp válaszok. Három reflexcsoportot különíthetünk el, melyek a a gyermekek fejlődését 3-3,5 éves korukig segíti:

1) Méhen belüli reflexek

Az 5,5-7. héten kifejlődött reflexek, melyek jellemzője a visszahúzódás a káros ingerektől. Ezek közül sok már a magzati korban legátlódik.

2) Primitív reflexek

Már az anyaméhben fejlődésnek induló reflexek. A legelső közülül a Moro-reflex, mely a megtermékenyítés utáni 9-12. héten jelenik meg. A primitív reflexek a megszületés idejére (40. hétre) fejlődnek ki teljesen. Segítik a magzatot a születés folyamatában, majd támogatják életben maradását az első hetekben, ugyanakkor alapképzést adnak a későbbi akaratlagos képességekhez. A primitív reflexeket a fejlődő agy 6-12 hónapos korban legátolja.

3) Testtartási reflexek

A születés után nem sokkal megjelenő reflexek, melyek 3,5 éves korra fejlődnek ki teljesen. Kifejlődésük után egész élete át megmaradnak.

A korai reflexektől a későbbi reakciókig tartó átmenet során az alacsonyabb szintű agyi központok a magasabb szintű agyi központok szabályozása alá kerülnek. Ebből következik, hogy ha bármi okból (pl. baleset) az agy magasabb szintű központjai megsérülnek, a testtartási reflexek működése megszűnhet, és helyükre léphetnek az ismét aktiválódó primitív reflexek.

A fiatal csecsemő reflexei szerepet játszanak a környezettel folytatott kommunikációjában. A terhesség utolsó három hónapjában a reflexek segítik a magzatot abban, hogy megforduljon, rugdosson, mozgassa kezét és a lábát, sőt, hogy szopja az ujját, amely később elengedhetetlen lesz az etetéséhez. A szülés során a reflexek segítik az anyát és a babát együttműködni, tehát normál hüvelyi szülés során a reflexek működnek és erősödnek. Az alapvető mozgási képességek tanítómesteri a reflexek. A kulcsfontosságú ingerekre adott ösztönös válasz révén megkönnyítik a specifikus érző ingerekre adott specifikus mozgási reakciók kialakulását. Minél többet mozog egy gyermek, annál jobban megtanulja uralni a mozgását. A mozgások feletti uralom fokozódása jelzi az agy és a test, valamint az agyon belüli kapcsolatok erősödését. Ily módon a mozgások segítenek feltérképezni az agyat, és a reflexek jelenítik meg a gyermek legelső, mozgásokban megnyilvánuló kifejezései eszközét.

Ha megértjük, hogy mi a reflexek szerepe a korai fejlődésben, és hogy milyen problémákat okoz, ha ezek a korai életévekben nem kapcsolódnak be a fejlődés folyamatába, akkor megértjük azt is, hogy miért olyan életbevágóan fontos a mozgás a tanuláshoz.

Egy gyermek korai korai fejlődésének története kiolvasható későbbi testtartási képességeiből!

A fontosabb reflexekről részletesebben:

REFLEXEK

Források:

Sally Goddard Blythe: Reflexek, tanulás és viselkedés - Betekintés a gyermeki elmébe

Sally Goddard Blythe: A kiegyensúlyozott gyermek

BLW, avagy az igény szerinti hozzátáplálás

A baby led weaning (BLW), azaz az igény szerinti hozzátáplálás tulajdonképpen az igény szerinti szoptatás folytatásának tekinthető. Lényege, hogy az anyatej minél természetesebben és minél tovább részét képezze a baba táplálékának, hiszen a kicsi azzal, hogy a hozzátáplálás legelejétől kezdve önállóan étkezik, saját maga szabályozhatja, hogy miből mennyit eszik és szopik.

A módszer: nagyjából hat hónapos kortól kezdve (ez is babafüggő) minden szoptatás után, változatos, szilárd falatkákkal kínáljuk a babát, így saját ütemében ismerkedhet meg az ételek színével, illatával, textúrájával és ízével. Szabadon válogathat, kezébe veheti, játszhat vele, megkóstolhatja, mindeközben folyamatosan kísérletezik, és utánoz. Éppen ezért a szilárd táplálékra való áttérés természetes üteme akkor zajlik le zavartalanul, amikor engedjük, hogy a kicsi határozza meg az étkezés ritmusát, és a hangsúlyt a játékosságra és felfedezésre, tehát nem az evésre helyezzük. Ennek oka, hogy ebben az esetben a baba motivációja a kíváncsiság, és nem az éhség. 

A gyermek úgy tanul a leghatékonyabban, ha megfigyelhet és utánozhat másokat, így a családdal együtt való étkezés és a család ételeinek fogyasztása nagy mértékben hozzájárul a hozzátáplálás sikerességéhez. Az önálló evés azonban elősegíti még a gyermek mozgásfejlődését is, különösen a szem-kéz koordinációt és a rágást.

Így az igény szerint szoptatott, majd igény szerint hozzátáplált babák - mivel megtanulták maguk szabályozni mikor mennyit egyenek - egészséges étkezési szokásokat alakítanak ki, és nem esznek túl sokat. Mivel minden alkalommal megválaszthatják mit és mennyit esznek, nem vállnak bizalmatlanná az ételekkel szemben, ezért szívesen megkóstolnak mindent, és ha megfelelő választék áll rendelkezésükre, akkor megfelelően tápláltak.

Az igény szerinti hozzátáplálás tehát a babák természetes fejlődését követi. Ezért nagyon fontos, hogy ne kezdjük el kínálni ezelőtt, hogy azt látnánk, hogy képes megbirkózni a szilárd táplálékkal.

A kezdéshez utaló jelek: a baba már segítség nélkül képes ülni, megpróbál az étel után nyúlni, és azt a szájába tenni, lelkesen részt vesz az étkezésekben, ujjacskáival képes apró dolgokat felcsippenteni, tud és akar rágni. Így lesz a baba általános fejlődése összhangban azzal, ahogy az étellel képes bánni.

A kisbaba emésztése akkor érik meg az önálló étkezésre, amikor a kicsi segítség nélkül képes ülni. Ez a képesség védi meg őt a fulladástól is, hiszen amikor ül, a félrenyelt falat nem a torkába csúszik, hanem kiesik a szájából (ilyenkor ösztönösen előredől). Ha a kicsi még nem képes megfogni és bevenni az ételt a szájába, feltehetően még arra sem érett meg, hogy megegye azt. Ha az ételeket a szájába adagoljuk, felülírjuk ezt a természetes folyamatot, ami szintén megnövelheti a félrenyelés veszélyét.

Így kezdjük: 

• Adjuk meg a lehetőséget a babának, hogy részt vehessen ő is az étkezésben a többi családtaggal együtt. 
• Győződjünk meg róla, hogy a baba függőleges helyzetben van, amikor az evéssel próbálkozik! 
• Kezdjük a kínálgatást babatenyérbe illő ételekkel! Nincs szükség rá, hogy ennél kisebb darabra vágjuk az ételt, ezzel csak megnehezítjük a baba dolgát. 
• Ne várjuk el, hogy minden darabot teljesen megegyen. A kisebbeknek még nem fejlődött ki az a képességük, hogy a markukban lévő ételhez hozzájussanak. 
• Lehetőleg ugyanazzal az étellel kínáljuk, amit mi is eszünk, hogy az étkezés részesének érezhesse magát. 
• A keményebb zöldségeket és a magas pektintartalmú gyümölcsöket az első időkben tálalás előtt pároljuk vagy fűzzük meg. 
• A gyümölcsöket hámozzuk meg, és darabolva kínáljuk. A magvakat távolítsuk el! 
• Az allergéneket körültekintően és fokozatosan vezessük be! Ha bármikor tünet jelentkezne, szüneteltessük az adott ételt! 
• Ne siettessük a babát! Hagyjuk, hogy ő diktálja a tempót! 
• Ne várjuk, hogy az első pár alkalommal bármennyit is egyen. 
• Ne hagyjuk egyedül a babát az étellel! 
• Vizet kínálhatunk neki műanyag pohárban, de ne aggódjunk, ha az első időszakban nem érdekli! A szoptatott baba még jó ideig a teljes folyadékigényét anyatejjel fedezi. 
• Készüljünk fel a rendetlenségre! Célszerű beszerezni egy hosszú ujjú etetőmellényt, illetve minden alkalommal tegyünk az etetőszék alá egy könnyen tisztítható abroszt. 
• Folytassuk az igény szerinti szoptatást! 

Fontos megjegyezni, hogy tápszeres babák is ugyanúgy próbálkozhatnak az igény szerinti hozzátáplálással, ilyenkor a babák saját maguk szabályozzák az elfogyasztott tápszer mennyiségét (hasonlóan a szoptatott babákhoz).

Források:

Mi az igény szerinti hozzátáplálás? (Mamami)

Irányelvek az igény szerinti hozzátápláláshoz (Mamami)

Guidelines for implementing a baby-led approach to the introduction of solid food - Gil Rapley, Stephanie Kleintjes

Hasznos linkek:

BLWiki - avagy BLW (Baby-led Weaning - igény szerinti hozzátáplálás) Lexikon

BLW Hungary (FB)

A babamasszázs jelentősége

A babamasszázs ősi hagyomány, amely szoros kötődést alakít ki az anya és kisbabája között, és segít megérteni a kicsi sajátos, nonverbális nyelvét, hogy szeretetteljes, tisztelettudó odafigyeléssel válaszolhassunk. A babamasszázs sokkal többet jelent a kisbabának, mint a puszta testi öröm: segít megőrizni egészségét, testi-lelki jólétét. A gyengéd érintés és simogatás hatására gyakorlatilag az összes, létfenntartáshoz elengedhetetlen rendszer (légzési, keringési, emésztő-, kiválasztó, ideg- és endokrin rendszer) működése javul, csökken a félelem és az izgatottság szintje, ugyanakkor megnő a gyengédség, a barátosság és a bátorság. A masszázs segítségével  a kisbabák megtanulják kezelni az ingereket, és lazítással válaszolni rájuk. Mivel a mindennapi masszázs növeli a csecsemő ingerküszöbét, ezáltal azok a kisbabák, akik a különféle ingereket nehezen kezelik, fokozatosan ellenállóvá lesznek. Megtanulják szabályozni a stresszhatásra adott válaszukat, ezzel csökkentik a nap folyamán felgyülemlett feszültségüket. Ha a relaxációt élete korai szakaszában sajátítja el, ugyanúgy természetes eszközévé válik a szervezetének, mint az ellenanyagok, amelyek megvédik őt a betegségektől.

A csecsemő érzékelése szakaszosan fejlődik ki: először kialakul az un. közeli érzékelés (amely a tárgy közelségét igényli), azt követően pedig a távolsági érzékelés (amelynek segítségével a kisbaba a távoli tárgyakat észleli). A közeli érzékelések közül első és legfontosabb a tapintás. Magzatkorban a csecsemő megszokja a folyamatos mozgás nyújtotta, bőrön keresztüli stimulációt, ezért van szüksége arra, hogy születése után is érezze azt. További közeli érzékelés az ízlelés és a szaglás, melyek összefüggnek a tapintással, és szintén nagyon fontosak az újszülött számára. Pár naposan képesek megkülönöztetni anyjuk illatát és tejének ízét másokétól. A távoli érzékelések, vagyis a látás és a hallás szintén nagyon fontosak a csecsemő anyja iránt kialakuló kötődésben. A kisbabák már születésük előtt is látnak. Mikor pedig megszületnek, arra vannak programozva, hogy anyját láthassa (20-30 centire egészen pontosan tudnak fókuszálni, vagyis pont arra a távolságra, amelyre ölben tartva szüksége van). Különösképp vonzzák a nagy kontrasztok, a szem és a mellbimbó kerek formája. Ez a vonzódás erősíti a szem- és bőrkontaktus által kialakuló kötődést, biztosítva ezzel a kisbaba életben maradását. Az anyák ösztönösen magasabb hangon beszélnek, s ez szerencsésen egybeesik azzal, hogy a kisbaba vonzódik a magasabb frekvenciájú beszédhanghoz. A kisbaba testének mozgása követi anyja beszédmintájának, hanglejtésének és szüneteinek ritmusát.

Mindezek tudatában a babamasszázs valóságos kincsestár az érzékek számára. A szülő szeme, haja, mosolya, illata és hangjának csengése mesélés vagy éneklés közben egyaránt biztosítja azt az érdekes változatosságot, amelyre a kisbabának szüksége van. Felgyorsítja az idegek myelinizációját, ugyanakkor tudatja a babával: élettel teli, lélegző világba született.

Tehát ne feledjük, hogy a csecsemő első kommunikációs eszköze a bőr, az első neki szóló információ a bőrén keresztül jut el hozzá!

A növekedés állomásai

A csecsemők - koruktól és fejlettségi szintjüktől függően - különbözőképpen reagálnak az egyes masszázsmozdulatokra. A fejlődés és a növekedés intenzívebb szakaszaiban a baba nyűgössé és ingerlékenyebbé válhat. Ilyenkor a szeretteljes masszázs elősegítheti a feszültségek levezetését.

0-3 hónap: az újszülött kisbabánál számos reflex (nyaki, átkaroló, markoló) tapasztalható. Ha izgatottá válik a masszázs megkezdésétől, érintésrelaxációval segíthetünk neki ellazulni, amely azt az üzenetet közvetíti számára, hogy nyugodtan kinyújtózhat. Abban a helyzetben masszírozzuk a kicsi kezét, ahogyan az neki természetes. Ebben a korban szeretni fogják még a láb- és hátmasszázst, ezek segíthetik a többi testrész ellazulását.

4-6 hónap: a kisbaba ismerkedik környezetével, és imádja, ha foglalkoznak vele. Ekkor tanul meg átfordulni, ezért ha masszázs közben kezd forgolódni, engedjük, és térjünk át a hát- és lábmasszázsra. Legyünk rugalmasak. A mászásra és az állásra felkészülve a baba erősíti hátizmait, ezért itt feszültség alakulhat ki. Az arcizmok feszültsége a sírásnak, a fogzásnak és a szopizásnak tudható be. Ebben a korszakban többségük nagyon szereti, ha a hasukat, mellkasukat és kezüket masszírozzák.

7-12 hónap: a baba életében különösen fontos a helyzetváltoztatás. Ilyenkor a masszázs kihívást jelenthet, mert nagyon mozgékony. Ekkor a masszázs kevésbé szól az ellazulásról, inkább a játékról, de a lefekvés körül szertartás részévé is válhat. Legyünk kreatívak, találjunk ki olyan új mozdulatokat, melyeket a mozgásban lévő babán is alkalmazhatunk. A kisbaba figyelmét ebben a korban énekek, versikék, ujj-játékok és rövidebb történetek segítségével lehet lekötni. Mivel ekkor tanul meg állni és járni, így az izmok feszültsége leginkább a lábakban jelentkezik. Sokan ebben a korszakban következetesen elutasítják a masszázst mindaddig, míg a járás művészetét el nem sajátították, és fogaiknak nagy része ki nem bújik.

1-3 év: ahogy nő a gyermek, a szülő-gyermek kötődés erősödése folytatódik. Ha a baba túljut az ölben tartás időszakán, az nem jelenti azt, hogy többé nincs szüksége anyja és apja figyelmre, gyengéd érintésére. A gyermekben ekkor fejlődik ki a függetlenség érzése. Ebben a korszakban gyakran előfordul, hogy egyenesen elutasítja a masszázst. De az is megtörténhet, hogy rejtjelezve kéri (pl. hasfájásra panaszkodva). A masszázsgyakorlatokat játékosan végezzük, engedjük szabadjára a képzeletünket, így a gyermek is élvezni fogja ezt a fantáziadús játékot.

Az óvodás: három éves kor körül a gyermek lehiggad, és ismét csendesebben élvezi a masszírozást. Most, hogy bebiztosította függetlenségét, tetszeni fog neki, hogy ismét kisbabának érezheti magát, és hogy szülei figyelme teljesen rá összpontosul. Lefekvés előtt masszírozzuk, meséljünk közben, és csak azokat a gyakorlatokat végezzük, melyek jólesnek neki. Valamint tartsuk tiszteletben szemérmességét, ha kialakult, és engedjük, hogy rajta maradhasson a póló és a fehérnemű.

Az iskolás:  mivel ebben a korban a gyermek végtagjai növésben vannak, azért a masszírozó mozdulatok a fejés vagy a csúsztatás helyett legyenek inkább dagasztáshoz hasonlóak. Kezdeményezzünk beszélgetést olyan mondatokkal vagy kérdésekkel, melyek mesélésre késztetik. A zene, a történetmesélés, vagy a beszélgetés még kellemesebbé tehetik a masszázst, és időt hagy a gyermeknek, hogy különlegesnek érezhesse magát, és megnyíljon. A legtöbb iskolás jobban szereti, ha hason fekve masszírozzák.

A kamasz: ebben a korban megnő a kisember öntudata, ilyenkor nehéz egy gyermeket megmasszírozni. Mialatt az elmúlt nap eseményeiről beszélgetünk, felajánlhatjuk, hogy megmasszírozzuk a nyakát, hátát, vádliját, talpát. Ilyenkor már tanácsos távol maradni minden, szexualitáshoz kapcsolódó testrésztől. A kamaszok is inkább hason fekve vagy a szülőnek háttal ülve fogadják kellemesen a masszírozást, így könnyebben tudnak beszélni az érzelmeikről és az aggályaikról.

Ha Kistestvér érkezik:

Sokan hangoztatták már, hogy mennyire fontos a nagyobbik gyermeket biztosítani a szülő szeretetétől, amikor egy kistestvér érkezik. A nagyobb testvér első feladata megérteni, elfogadni, hogy a baba itt van, hogy anyukája jól van, és őt ugyanúgy szeretik, mint azelőtt, az élet megy tovább. A nagyobbik gyermek figyelemmel kíséri a kicsi mindennapos masszírozását. Ha időnként megengedjük neki, hogy ő masszírozza a kistestvért (persze csak ha ő is akarja), nagyon sok szempontból előnyére válhat mindannyiunknak. A nagyobbik gyermek hozzánk hasonlóan kötődni kezd a kisbabához a szemkontaktus, az érintés, a mozdulatok és a hangok révén. Megtanulhatja, hogy a csecsemő nem feltétlenül olyan veszélyes, mint gondolta, hanem hozzá hasonló kis emberke. Önbizalma gyorsan erősödik, ha tudatára ébred védelmező- és gondoskodóképességének. A baba pedig válaszolni fog neki, túltéve magát kezdeti félelmein, melyek a kissé ügyetlen, helyenként durva mozdulatoknak vagy meghökkentő viselkedésnek tudhatók be. Egyre inkább elfogadja testvérét, és szerető szövetségnek tekinti. Ha négy évnél fiatalabb a nagyobb testvér, jó, ha csak a kicsi 3-4 hónapos korában kezdjük el az általa végzett masszázst, mert előtte a kisbaba könnyen megijedhet. A masszírozó technikával nem kell túlságosan törődni, tanítsunk meg a nagyobbnak egy-két egyszerűbb fogást, majd engedjük őt kedve szerint végrehajtani. Kezdetben bizonytalan lehet, vagy néhány simítás után abbahagyhatja, de még a legrövidebb érintés is jótékonyan hat! Dicsérjük meg, mondjuk el, hogy milyen büszkék vagyunk rá, és hogy milyen jól végezte a masszázst, hogy ez nagyon hasznos volt a baba számára.

A csecsemőkorban kialakult szoros érzelmi kötődés egy életre megalapozza a bizalmat, a megbízhatóságot, a becsületet és a szeretetet. A kötődés és ragaszkodás pedig a babamasszázs segítségével is fokozható. A szemkontaktus, a bőrön keresztüli kapcsolat, a szülői hang, és a baba válasza a szülők viselkedésére mind a szülő és a csecsemő közti kötődést segítik elő. A masszázsmozdulatok alatt ezek a feltételek mindegyike érvényesül. Azt az üzenetet kapja: "Tiszteletre méltó és értékes vagy. Olyannak szeretlek, amilyen vagy!" Az a fajta kölcsönhatás, amely a rendszeres masszázs és az érintésrelaxáció alatt megvalósul, elősegíti a gyermek pozitív énképének kialakulását, és megerősíti benne a tudatot, hogy a teste az ő saját tulajdona.

Azok az emberek, akiknek csecsemőkora biztonságban telt, akiket ölben tartottak, akikre odafigyeltek, akikről gyengéden gondoskodtak, egészségesebb kapcsolatot tudnak kialakítani embertársaikkal. Nem esik nehezükre közel kerülni másokhoz, és nem jelent problémát számukra a kölcsönös függőség (másokban megbízni és megbízhatónak lenni), kapcsolataik a bizalmon alapulnak. Felnőttkorukra jól érzik magukat a bőrükben, magabiztosak, szüleikkel való kapcsolatuk őszinteségen és nyíltságon alapul. A masszázs olyan hagyomány, amelynek hosszú távú jótékony hatásai mellett eltörpül a vele járó fáradozás. Tehát rajta! :)

Masszázsfogások áttekintése címszavakban (a könyvben a részletes, képes útmutató 50 oldal):

Rövidített változat:

 (kattintásra jobban olvashatóak)

Forrás: Vimala McClure: Babamasszázs

Ünnepeink megéléséről

Aki nem tud ünnepelni, annak az életéből hiányzik valami, ami az embert emberré teszi. Minden ünnepet úgy kell megélnünk, hogy az valódi ünneplés legyen, azaz mélyítse el annak jelentőségét, mondanivalóját. Csak így hagy maradandó nyomot gyermekünk életében. Most néhány szóban egy kis útmutató következik, melyek segítenek ünnepeink valóságos és hiteles megélésében:

Advent

Minden gyertyagyújtást ünnepeljünk meg családi körben (éneklés, imádság). A hangsúly az együttléten van: a szeretet ünnepére szeretetben készüljünk! A fokozódó fény viszi egyre közelebb a családot a karácsonyfához (mint Krisztus jelképéhez: kivágatott), és a világ Világosságához, Jézushoz. 

Mikulás

Legyen ez az ünnep gyermekeink felhőtlen, örömös, félelem nélküli napja! Pár mondatban mondjuk el ki volt Miklós püspök és/vagy énekeljük a róla szóló dalocskát:

"Miklós Püspök egykor régen

Segített a szegény népen,

Őt dicsérte koldus árva,

Emlékezzünk jóságára.

Ajándékos kedves Szentünk,

Példaképpen jár előttünk,

Emlékére adnak nékem,

Sok jót, amit kíván szívem."

Az ijesztgetést (virgács, krampuszok) kerüljük, és ne vigyük túlzásba az ajándékozást. Hiszen a Miklós-hozta almának, diónak vagy mandarinnak úgyis egészen más íze van, mint akármelyik másik almának, diónak és mandarinnak.

Karácsony

Kerüljük a "jézuskázást", hiszen a gyerekeket sokkal jobban érdekli az erős, hatalmas, csodatevő Jézus, aki nagyobb náluk. Ugyanígy kerüljük az ünnepléshez kötött hazugságokat, mert ezekkel óhatatlanul is csalódásnak, és akár súlyos lelki megrázkódtatásnak tesszük ki gyermekeinknek (pl. ha mi vagyunk a Jézuska, akkor úgy is gondolhatják, hogy nincs is Jézus). Ha kezdettől fogva az igazat mondjuk, akkor nem kell később csalódniuk, és nem kell őket később felvilágosítani sem, így elmarad a nagy csalódás. Ugyanakkor - ha tisztában is vannak az igazsággal - meglepetésre és a karácsony misztériumára szükségük van. A kedves, titokzatos készülődés megmozgatja, betölti a gyermekek képzeletvilágát, és már előre jóleső izgalmat, örömöt éreznek (milyen lesz a karácsonyfa, mi vár rájuk alatta, és amit ők csomagoltak, vajon az is ott lesz-e, fognak-e neki örülni a többiek stb.) 

Szenteste énekeljünk együtt szép karácsonyi énekeket, és ne maradjon el a karácsonyi történések felolvasása sem!

Az ajándékozás lehetőleg ne váljék egymásra licitálássá, túlköltekezéssé, ill. teljesítményjutalmazássá. Először mindig a gyermekek ajándékát találjuk meg a fa alatt, azaz elsőként ők adják át a maguk-készítette, vagy saját kis pénzükért vásárolt ajándékaikat. Számukra külön öröm és külön ajándék ez a sorrend! 

Tehát: a gyerekek akkor is örülnek a karácsonynak, ha a szülők állítják fel a karácsonyfát az Úr Jézus születésnapjára. Hiszen ők is kapnak ajándékot minden születésnapjukon. Így válik számukra emlékeztető jellegűvé a karácsonyi ajándék. Isten legnagyobb ajándékára emlékezteti őket: a világnak és nekünk adott Jézus Krisztusra.

Húsvét

A húsvét középpontja nem a tojást hozó nyuszika. Reggelinél mondjuk el a feltámadás történetét minél egyszerűbben, gyermekszerűen. Ne úgy beszéljünk a feltámadásról, mintha az visszalépés volna a földi, testi életbe, hanem érzékeltessük a gyerekekkel, hogy itt egy titokzatos előrelépés történt, és hangsúlyozzuk a tanítványok örömét. Találkozhattak a feltámadt Jézussal, azért olyan boldogok. Ha végigolvassuk Jézus megjelenéseit, arra jutunk, hogy tulajdonképpen mindig a szeretetéről ismerték fel Őt. Ahogyan megszólította őket. Ahogyan tovább és mégis szerette őket. Hadd legyen a húsvét gyermekeink számára a halálnál is erősebb szeretet örömünnepe!

Ha a feltámadásról beszélünk, előfordulhat, hogy gyermekeink a halál felől kérdezősködnek. Hiszen a kisgyermekeket sokkal jobban izgatja a halál gondolata, mint hinnénk. Ezért a húsvéti együttlét jó alkalom arra, hogy ha kérdeznek róla, akkor beszéljünk arról, hogy földi (kis) életünk után egy másféle élet vár ránk. A halál nem pont, hanem kettőspont: az életünknek folytatása lesz. A legtöbb gyerek felszabadultan hallgatja ezt a magyarázatot, mert eddig sehogyan sem tudta megérteni, hogy miért dobáltak földet a nagypapára, hiszen az biztosan belemegy a szemébe, és fázhat is szegény a föld alatt. Miért ne tudhatná meg húsvét reggelén, hogy a nagypapa él, együtt van a feltámadott Jézussal, aki megígérte, hogy ott leszünk egyszer mi is ahol Ő van. És Ő mindig betartja az ígéretét. 

A tojásról is szót ejthetünk, mint a megújuló élet jelképéről (nagyobb gyerekek ezt már megértik). Aztán jöhet a boldog tojáskeresés a kertben a bokrok alatt, vagy a szoba sarkaiban. 

Mennybemenetel és pünkösd

Talán erről a legnehezebb beszélni a gyermekek nyelvén. Vigyázzunk, és ne tegyük meg Jézust "űrutazónak". Inkább arra helyezzük a hangsúlyt, hogy eltűnt a tanítványok szeme elől, és Istenhez ment vissza. Nem láthatták többé, de az első pünkösdtől kezdve szüntelenül érezték láthatatlan jelenlétét. Pünkösdtől kezdve nem velük járt, hanem bennük, mert Lelkével a szívükbe költözött. Ettől lettek a tanítványok olyan bátrak és erősek. Majd tegyünk egy zseblámpát és egy elemet egymás mellé. Kapcsoljuk be a zseblámpát, Nem ég. Tegyük be az elemet: ég, világít, utat mutat a sötétségben.. 

Forrás: Gyökössy Endre: Együtt a szeretetben

Istenképünk alakulása

Dennis és Matt Linn, valamint Sheila Fabricant brilliáns áttekintése az Életünk nyolc szakaszának gyógyítása c. könyvükből, Erik Erikson pszichoszociális fejlődésmodellje nyomán:


Csecsemőkor (0-2 év) 

BIZALOM vs. BIZALMATLANSÁG

Szüleink nevelésének mintájára alakul ki az istenképünk. Így azok a szülők, akik a szerető Isten ölelésében tudják magukat, olyan biztonsággal tudják átölelni gyermekeiket, mint senki más. Kisbabáik pedig az ő gondoskodásuk által megtanulnak bízni a világban és önmagukban, így képesek lesznek olyan kapcsolatot kiépíteni Istennel, melynek magja a bizalom és a remény.

Az Isten jó, és mint Isten teremtményei, mi is jók vagyunk.

„ Isten részéről soha meg nem szűnő szeretet tárgya vagyunk. Tudjuk, hogy mindig nyitott szemmel vigyáz ránk, akkor is, amikor azt hisszük, hogy éjszaka van. Ő Atya, sőt több is: Anya. Azt akarja, hogy semmi sérelem ne érjen bennünket, csak jót akar mindenkinek”

(I. János Pál)

Ebből a korszakból ered a szemlélődő ima: csak létezünk, semmit sem kell tennünk. Nyugalomban vagyunk, és csak befogadunk attól az Istentől, aki jó dolgokkal akar feltölteni minket. A szemlélődő ima feltételezi, hogy Isten és a jóság nemcsak kívül, hanem önmagunk mélységeiben is megtalálható.

Kisgyermekkor (2-3 év) 

ÖNÁLLÓSÁG vs. SZÉGYEN ÉS KÉTELKEDÉS

Ha valaki nem érzi, hogy akarata van, hogy felelőssége van, akkor bármikor összeroppanhat. Az akarat építi fel azt a belső rugalmasságot, amely lehetővé teszi, hogy akármilyen élethelyzetben talpra tudjunk állni.

Az önállóságért folytatott küzdelemben hajlamosak vagyunk túlértékelni („Istenem megígérted, hogy meggyógyítod...”) vagy éppen leértékelni („Rendben van Istenem, nekem minden jó, amit Te akarsz”) akaratunkat Istennel szemben. Azonban nem a saját akaratunkban kell hinnünk. Isten akaratában és szeretetében kell hinnünk, ami nagyobb, mint a miénk. Ha legmélyebb vágyainkkal imádkozunk, felfedezzük (mint Jézus a getszemáni kerti gyötrődés során), hogy legmélyebb vágyaink tulajdonképpen Isten vágyai. A gyógyult akarat jele, hogy nem szeretném, hanem akarom szeretni Istent azért, mert Isten annyira szeret engem. Ezután bátran bízhatunk vágyainkban, és kérhetünk, amit akarunk.

Játékos gyermekkor (3-5 év) 

KEZDEMÉNYEZÉS vs. BŰNTUDAT

A bűntudat képessége a kialakuló lelkiismeretből fakad. Az ember tudja, hogy valami rossz, akkor is, ha senki nem mondja neki. Az egészséges bűntudat akkor alakul ki, ha a gyermek gyűlöli a bűnt, de szereti a bűnöst. Ezért a szülők felelőssége óriási, mivel gyermekeik büntetésének módja nagyban meghatározza Istenhez való viszonyunkat is: „A gyermek a szülő hangján keresztül Isten hangját hallja, anélkül, hogy látná Őt” (Erikson)

Ebből a korszakból származik az egyik leghatásosabb ima: a dicsőítés. A dicsőítés olyan, mint egy gyermek imája: dicsekszem azzal, hogy az én apukám jobb, mint bárki másé. Ezért a magasztalás olyan imaforma, ami legjobban felszabadítja a bennem rejlő gyermeket. A dicsőítő ima ereje pedig nem Isten manipulálására szolgál, hanem arra, hogy megnyisson engem az Isten akaratáért való legmélyebb vágyódásra, hogy hirdethessem: mindent az Úr jelent számomra.

Iskoláskor (6-12 év) 

SZORGALOM vs. KISEBBRENDŰSÉGI ÉRZÉS

Az iskoláskor legfontosabb feladata nem annak a megtanítása, hogy jól tegyük a dolgunkat, hanem hogy a többiekkel együttműködve tegyük jól a dolgainkat. A kényszerből cselekvő embernek az a legfontosabb, hogy túl legyen azon a feladaton, amit éppen végez. A cselekvő-elmélkedő ember ezzel szemben szeret dolgozni, mert tudja, hogy a munkája közben, függetlenül a végzett munka sikerétől vagy sikertelenségétől Isten szeretete árad rá. Ezért a vasárnapi szentmise és az elvégzett munka sem azért van, hogy általuk kiérdemeljük Isten szeretetét, hanem hogy segítsenek minket megnyílni Isten végtelen és örökké jelenlevő
szeretetére, hogy megmerítkezhessünk abban.

„Ne csak azért mosogass el egy tányért, hogy az tiszta legyen, hanem mert szereted azt az
embert, aki abból majd enni fog” 

(Teréz anya)

Kamaszkor (13-18 év) 

SZEMÉLYISÉG ÉPÍTÉSE vs. SZEMÉLYISÉGZAVAR

„A konfliktus-kereső magatartás neurotikus tünet, az elmebajjal határos, egy kamasznál
azonban természetes.” 

(Anna Freud)

Ennek a korszaknak a főbb kérdései: Ki vagyok én? Mit keresek itt? Mi lesz belőlem?

Ha a szülőknek egészséges istenképük van és egészséges a kapcsolatuk kamasz gyermekeikkel, a kamaszkori válsághelyzetek ritkábban következnek be. Ha viszont ennek az egységnek bármely része hiányzik, a kamasz éppoly távol érezheti magát Istentől, mint amilyen távol érzi magát a szüleitől.

Más megközelítésből: serdülőkorban a fiúk és a lányok más-más módon fognak hozzá nemi identitásuk kialakításához. Ennek alapjai egészen a kisgyermekkorig nyúlnak vissza, amikor a gyermek elsődleges gondozója az anya. A kislányok nemi identitásukban anyjukhoz kötődnek, mintegy folytatásai annak, míg a kisfiúk nemi identitásuk meghatározásában anyjuktól való elkülönülést, különbséget élnek át. Következésképpen a nők önazonosságukat inkább a másokkal való kapcsolatukra építik, és hajlamosak úgy tekinteni magukra, ahogy mások látják őket, míg a férfiak rendszerint független egyéniségükre alapozzák önazonosságukat.

Ezért a férfiak hajlamosak arra, hogy Isten transzcendenciáját emeljék ki, azaz hogy mindenestül felülmúl bennünket (valahol messze fölöttünk él), míg a nők az immanens Istent hangsúlyozzák, aki bennünk él.

A Teremtés könyve azonban biztosít minket afelől, hogy „Isten megteremtette az embert, saját képmására, Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket” (Ter 1,27). Ennélfogva Istennek mind férfias, mind nőies oldala is van, melyeket számunkra azok a férfiak és nők jelenítenek meg leginkább, akik legjobban szeretnek minket. Így a transzcendens és az immanens kategóriák egybeolvadása Isten létének egy teljesebb felfogását eredményezi, olyasfajta jelenlétként, amely egyszerre hatalmas és sebezhető.

Ifjúkor (19-35 év) 

MEGHITTSÉG vs. ELSZIGETELŐDÉS

A párválasztás időszakában az identitás alapkérdését (Ki vagyok én?) felváltja az intimitás: Kik vagyunk mi? Az igazi intimitás azt jelenti, hogy önmagunkat adjuk ahelyett, hogy teljesítményeinket adnánk. Ez csak akkor történhet meg, ha mindkét embernek van saját „én”-je, melyet közös álmok útján képesek „mi”-vé tenni. A bensőséges osztozás új életet ad. Ha valaki őszintén tud beszélni és imádkozni valakivel, az bármely probléma közepette is növekedhet.

Ha férj és feleség osztoznak az intimitásban, gyermekeik is belenőnek abba. Az intim együttlétek tartják össze a házasságokat és a családokat. Ha jó viszonyban vagyunk családtagjainkkal, jó kapcsolatot tudunk kialakítani másokkal is, akik hozzájuk hasonlók. És kellenek a jó barátok is, akik különleges szeretetükkel begyógyítják az intimitással kapcsolatos sérüléseket.

Csak akkor vagyunk képesek felfedezni, hogy kik is vagyunk valójában, amikor meglátjuk saját jóságunkat visszatükröződni egy bennünket szerető személy szemében. Így hát ha képtelenek vagyunk saját jóságunkat meglátni, nem láthatjuk azt meg másokban sem. Mindezek után törvényszerű, hogy csak annyira válhatunk gyöngéddé mások iránt, amennyire gyöngéd kapcsolat fűz bennünket Istenhez, akit imádunk. Amikor megengedjük Istennek, hogy olyan intim közelségbe kerüljön hozzánk, mint azok, akik életünkben a legjobban szerettek, akkor képesek leszünk úgy látni Őt, mint aki legalább olyan mélyen szeret, mint azok, akik eddig a legjobban. Ezek után nyilvánvaló, hogy az Úr soha nem fog engem haragjában elítélni, érdemeimet pedig bűneim súlya alapján mérlegelni, sőt mindig megbocsátással fog elém sietni, még mielőtt bocsánatát kérhetném.

Az egyetlen lehetőség arra, hogy örökre a pokolra kerüljünk, az az, hogy mindig és újra nemmel válaszolunk Isten és a bennünket szeretők újabb és újabb kezdeményezéseire. „Ha bárki is van, akit örökre magába zárt a pokol, akkor azt az ajtót nem Isten zárta be kívülről, hanem az ember belülről.” (C. S. Lewis) Ne ítéld el azt, aki átkozott (Mt 7,1-2), hanem imádkozzál mindenkiért, hogy befogadják Isten szeretetét!

Hallgassunk új módon az Igére: halljuk, ahogy a szerető Isten a szeretet nyelvén szól hozzánk. Hiszen Jézus is életének nagy részét azzal töltötte, hogy megpróbálta megmutatni a papoknak, az írástudóknak és a farizeusoknak, hogy a Szentírás a szeret nyelvén beszél, amelyet ők oly sokszor félreértettek, amikor szó szerint értelmezték azt.

Felnőttkor (36-65 év) 

GONDOSKODÁS vs. STAGNÁLÁS
 
A kríziseket nem is annyira az évek száma hozza, inkább az átalakulások száma, melyekkel ebben a korszakban szembekerülünk. A felnőttkor krízisei férfiaknál és nőknél különböző formákat ölthetnek: a nők hajlamosak a mások szükségleteivel való törődést (pl. a gyereknevelést) a saját szükségleteikkel való törődéssé alakítani, a férfiak azonban hajlamosak az ellenkező irányba fejlődni: először a saját szükségleteikkel törődnek (pl. karrierépítés), és csak később foglalkoznak mások szükségleteivel. Megoldás: a gondoskodás, avagy a teremtő törődés: törődés önmagunkkal és törődés másokkal.

Az egyénnek először el kell fogadnia saját magát, és bensőséges kapcsolatokat kell kiépítenie, mielőtt kész lenne a másokkal való teremtő törődésre. Ahhoz, hogy valóban éltető módon tudjunk közbenjárni másokért, először is figyelő szívre van szükségünk, amely képes felfogni, hogy Jézus mennyire könyörületesen visel gondot az emberre. Azonban sokszor előfordul, hogy a közbenjáró ima során a másik terheinek a hordozójává válunk. Ilyenkor minden problémájával együtt Jézus kezeibe kell őt ajánlanunk. Hisz Jézus is azt szeretné, hogy ha már mindent megtettünk (amikor szeretettel imádkoztunk egymásért), akkor amire már nem vagyunk képesek, azt adjuk át az ő kezébe.

A szülőknek is mindent meg kell tenniük gyermekeikért, amit csak tudnak, azután hagyniuk kell, hogy Jézus orvosolja azokat a hibákat, melyeket minden szülő elkövet.

A másokkal való teremtő törődés azonban nemcsak abból áll, hogy segítünk rászoruló embertársainkon, hanem abból is, hogy megtanítjuk őket saját adományaik kibontakoztatására: „Adj az éhezőknek egy halat, és egy nap alatt megeszi az egészet. De tanítsd meg őt halászni, és egész életében el tudja majd látni magát:”

Öregkor (65 éves kor után) 

TELJESSÉG vs. KÉTSÉGBEESÉS

A teljesség és a bölcsesség kora (a teljesség és a bölcsesség saját életünk elfogadását jelenti), amikor az ember képes úgy visszatekinteni az életére, hogy közben felfedezi a fejlődést, amelyet minden nehézség ellenére elért. Így a látszólagos tragédiák növekedésének forrásaivá válnak. Az emmauszi tanítványok is pontosan ezt az utat járják végig a melléjük szegődött Jézussal: a kétségbeesett tanítványok Jézus haláláról kezdtek beszélni, akiről korábban azt hitték, hogy ő a Messiás. Ezek után Jézus szelíden és egyszerűen megmagyarázta nekik, barátjuk (vagyis az ő) halála hogyan adott nekik új életet Isten bölcs terve alapján. A teljesség fokára eljutva tehát még a halál sem képes megfosztani minket a bölcsességtől, és a többi isteni adománytól! Ezért függetlenül attól, hogy milyen veszteségek érnek bennünket, az időskor bátor vállalása és a bölcsesség abból fakad, ha nemcsak kesergünk a letűnt dolgokon, hanem megleljük a bennük lévő ajándékokat is.

„Az vagyok én, ami túlél engem.” Vagyis minél többet megvalósítunk életünk befejezetlen dolgaiból, annál jobban tudjuk üdvözölni a halált.

„Mindig örvendjetek, sose szűnjetek meg imádkozni, szüntelenül adjatok hálát, mert ezt várja tőletek Isten Jézus Krisztusban” 

(1Tessz 5,16-18)

„Mindazért, ami volt és van: köszönet! Mindarra, ami lesz: igen!” 

(Dag Hammarskjöld)