A csecsemő érzékelése szakaszosan fejlődik ki: először kialakul az un. közeli érzékelés (amely a tárgy közelségét igényli), azt követően pedig a távolsági
érzékelés (amelynek segítségével a kisbaba a távoli tárgyakat észleli).
A közeli érzékelések közül első és legfontosabb a tapintás.
Magzatkorban a csecsemő megszokja a folyamatos mozgás nyújtotta, bőrön
keresztüli stimulációt, ezért van szüksége arra, hogy születése után is
érezze azt. További közeli érzékelés az ízlelés és a szaglás, melyek
összefüggnek a tapintással, és szintén nagyon fontosak az újszülött
számára. Pár naposan képesek megkülönöztetni anyjuk illatát és tejének
ízét másokétól. A távoli érzékelések, vagyis a látás és a hallás szintén
nagyon fontosak a csecsemő anyja iránt kialakuló kötődésben. A kisbabák
már születésük előtt is látnak. Mikor pedig megszületnek, arra vannak
programozva, hogy anyját láthassa (20-30 centire egészen pontosan tudnak
fókuszálni, vagyis pont arra a távolságra, amelyre ölben tartva
szüksége van). Különösképp vonzzák a nagy kontrasztok, a szem és a
mellbimbó kerek formája. Ez a vonzódás erősíti a szem- és bőrkontaktus
által kialakuló kötődést, biztosítva ezzel a kisbaba életben maradását.
Az anyák ösztönösen magasabb hangon beszélnek, s ez szerencsésen
egybeesik azzal, hogy a kisbaba vonzódik a magasabb frekvenciájú
beszédhanghoz. A kisbaba testének mozgása követi anyja beszédmintájának,
hanglejtésének és szüneteinek ritmusát.
Mindezek
tudatában a babamasszázs valóságos kincsestár az érzékek számára. A
szülő szeme, haja, mosolya, illata és hangjának csengése mesélés vagy
éneklés közben egyaránt biztosítja azt az érdekes változatosságot,
amelyre a kisbabának szüksége van. Felgyorsítja az
idegek myelinizációját, ugyanakkor tudatja a babával: élettel teli,
lélegző világba született.
Tehát
ne feledjük, hogy a csecsemő első kommunikációs eszköze a bőr, az első
neki szóló információ a bőrén keresztül jut el hozzá!
A növekedés állomásai
A
csecsemők - koruktól és fejlettségi szintjüktől függően -
különbözőképpen reagálnak az egyes masszázsmozdulatokra. A fejlődés és a
növekedés intenzívebb szakaszaiban a baba nyűgössé és ingerlékenyebbé
válhat. Ilyenkor a szeretteljes masszázs elősegítheti a feszültségek
levezetését.
0-3 hónap:
az újszülött kisbabánál számos reflex (nyaki, átkaroló, markoló)
tapasztalható. Ha izgatottá válik a masszázs megkezdésétől,
érintésrelaxációval segíthetünk neki ellazulni, amely azt az üzenetet
közvetíti számára, hogy nyugodtan kinyújtózhat. Abban a helyzetben
masszírozzuk a kicsi kezét, ahogyan az neki természetes. Ebben a korban
szeretni fogják még a láb- és hátmasszázst, ezek segíthetik a többi
testrész ellazulását.
4-6 hónap:
a kisbaba ismerkedik környezetével, és imádja, ha foglalkoznak vele.
Ekkor tanul meg átfordulni, ezért ha masszázs közben kezd forgolódni,
engedjük, és térjünk át a hát- és lábmasszázsra. Legyünk rugalmasak. A
mászásra és az állásra felkészülve a baba erősíti hátizmait, ezért itt
feszültség alakulhat ki. Az arcizmok feszültsége a sírásnak, a fogzásnak
és a szopizásnak tudható be. Ebben a korszakban többségük nagyon
szereti, ha a hasukat, mellkasukat és kezüket masszírozzák.
7-12 hónap:
a baba életében különösen fontos a helyzetváltoztatás. Ilyenkor a
masszázs kihívást jelenthet, mert nagyon mozgékony. Ekkor a masszázs
kevésbé szól az ellazulásról, inkább a játékról, de a lefekvés körül
szertartás részévé is válhat. Legyünk kreatívak, találjunk ki olyan új
mozdulatokat, melyeket a mozgásban lévő babán is alkalmazhatunk. A
kisbaba figyelmét ebben a korban énekek, versikék, ujj-játékok és
rövidebb történetek segítségével lehet lekötni. Mivel ekkor tanul meg
állni és járni, így az izmok feszültsége leginkább a lábakban
jelentkezik. Sokan ebben a korszakban következetesen elutasítják a
masszázst mindaddig, míg a járás művészetét el nem sajátították, és
fogaiknak nagy része ki nem bújik.
1-3 év:
ahogy nő a gyermek, a szülő-gyermek kötődés erősödése folytatódik. Ha a
baba túljut az ölben tartás időszakán, az nem jelenti azt, hogy többé
nincs szüksége anyja és apja figyelmre, gyengéd érintésére. A gyermekben
ekkor fejlődik ki a függetlenség érzése. Ebben a korszakban gyakran
előfordul, hogy egyenesen elutasítja a masszázst. De az is megtörténhet,
hogy rejtjelezve kéri (pl. hasfájásra panaszkodva). A
masszázsgyakorlatokat játékosan végezzük, engedjük szabadjára a
képzeletünket, így a gyermek is élvezni fogja ezt a fantáziadús játékot.
Az óvodás:
három éves kor körül a gyermek lehiggad, és ismét csendesebben élvezi a
masszírozást. Most, hogy bebiztosította függetlenségét, tetszeni fog
neki, hogy ismét kisbabának érezheti magát, és hogy szülei figyelme
teljesen rá összpontosul. Lefekvés előtt masszírozzuk, meséljünk közben,
és csak azokat a gyakorlatokat végezzük, melyek jólesnek neki. Valamint
tartsuk tiszteletben szemérmességét, ha kialakult, és engedjük, hogy
rajta maradhasson a póló és a fehérnemű.
Az iskolás:
mivel ebben a korban a gyermek végtagjai növésben vannak, azért a
masszírozó mozdulatok a fejés vagy a csúsztatás helyett legyenek inkább
dagasztáshoz hasonlóak. Kezdeményezzünk beszélgetést olyan mondatokkal
vagy kérdésekkel, melyek mesélésre késztetik. A zene, a történetmesélés,
vagy a beszélgetés még kellemesebbé tehetik a masszázst, és időt hagy a
gyermeknek, hogy különlegesnek érezhesse magát, és megnyíljon. A
legtöbb iskolás jobban szereti, ha hason fekve masszírozzák.
A kamasz: ebben
a korban megnő a kisember öntudata, ilyenkor nehéz egy gyermeket
megmasszírozni. Mialatt az elmúlt nap eseményeiről beszélgetünk,
felajánlhatjuk, hogy megmasszírozzuk a nyakát, hátát, vádliját, talpát.
Ilyenkor már tanácsos távol maradni minden, szexualitáshoz kapcsolódó
testrésztől. A kamaszok is inkább hason fekve vagy a szülőnek háttal
ülve fogadják kellemesen a masszírozást, így könnyebben tudnak beszélni
az érzelmeikről és az aggályaikról.
Ha Kistestvér érkezik:
Sokan
hangoztatták már, hogy mennyire fontos a nagyobbik gyermeket
biztosítani a szülő szeretetétől, amikor egy kistestvér érkezik. A
nagyobb testvér első feladata megérteni, elfogadni, hogy a baba itt van,
hogy anyukája jól van, és őt ugyanúgy szeretik, mint azelőtt, az élet
megy tovább. A nagyobbik gyermek figyelemmel kíséri a kicsi mindennapos
masszírozását. Ha időnként megengedjük neki, hogy ő masszírozza a
kistestvért (persze csak ha ő is akarja), nagyon sok szempontból
előnyére válhat mindannyiunknak. A nagyobbik gyermek hozzánk hasonlóan
kötődni kezd a kisbabához a szemkontaktus, az érintés, a mozdulatok és a
hangok révén. Megtanulhatja, hogy a csecsemő nem feltétlenül olyan
veszélyes, mint gondolta, hanem hozzá hasonló kis emberke. Önbizalma
gyorsan erősödik, ha tudatára ébred védelmező- és
gondoskodóképességének. A baba pedig válaszolni fog neki, túltéve magát
kezdeti félelmein, melyek a kissé ügyetlen, helyenként durva
mozdulatoknak vagy meghökkentő viselkedésnek tudhatók be. Egyre inkább
elfogadja testvérét, és szerető szövetségnek tekinti. Ha négy évnél
fiatalabb a nagyobb testvér, jó, ha csak a kicsi 3-4 hónapos korában
kezdjük el az általa végzett masszázst, mert előtte a kisbaba könnyen
megijedhet. A masszírozó technikával nem kell túlságosan törődni,
tanítsunk meg a nagyobbnak egy-két egyszerűbb fogást, majd engedjük őt
kedve szerint végrehajtani. Kezdetben bizonytalan lehet, vagy néhány
simítás után abbahagyhatja, de még a legrövidebb érintés is jótékonyan
hat! Dicsérjük meg, mondjuk el, hogy milyen büszkék vagyunk rá, és hogy
milyen jól végezte a masszázst, hogy ez nagyon hasznos volt a baba
számára.
A
csecsemőkorban kialakult szoros érzelmi kötődés egy életre megalapozza a
bizalmat, a megbízhatóságot, a becsületet és a szeretetet. A kötődés és
ragaszkodás pedig a babamasszázs segítségével is fokozható. A
szemkontaktus, a bőrön keresztüli kapcsolat, a szülői hang, és a baba
válasza a szülők viselkedésére mind a szülő és a csecsemő közti kötődést
segítik elő. A masszázsmozdulatok alatt ezek a feltételek mindegyike
érvényesül. Azt az üzenetet kapja: "Tiszteletre méltó és értékes vagy.
Olyannak szeretlek, amilyen vagy!" Az a fajta kölcsönhatás, amely a
rendszeres masszázs és az érintésrelaxáció alatt megvalósul, elősegíti a
gyermek pozitív énképének kialakulását, és megerősíti benne a tudatot,
hogy a teste az ő saját tulajdona.
Azok
az emberek, akiknek csecsemőkora biztonságban telt, akiket ölben
tartottak, akikre odafigyeltek, akikről gyengéden gondoskodtak,
egészségesebb kapcsolatot tudnak kialakítani embertársaikkal. Nem esik
nehezükre közel kerülni másokhoz, és nem jelent problémát számukra a
kölcsönös függőség (másokban megbízni és megbízhatónak lenni),
kapcsolataik a bizalmon alapulnak. Felnőttkorukra jól érzik magukat a
bőrükben, magabiztosak, szüleikkel való kapcsolatuk őszinteségen és
nyíltságon alapul. A masszázs olyan hagyomány, amelynek hosszú távú
jótékony hatásai mellett eltörpül a vele járó fáradozás. Tehát rajta! :)
Masszázsfogások áttekintése címszavakban (a könyvben a részletes, képes útmutató 50 oldal):
Rövidített változat:
