A szobatisztaság természetes kialakulása

Sajnos sok szülő hajlamos rágörcsölni és siettetni ezt a nagyon fontos fejlődési lépést, amely nem feltétlenül oldódik meg kisebb vagy nagyobb testi vagy lelki következmények nélkül, ezért mindenkit óvatosságra és türelemre intenék. 

Szerencsére nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy a szobatisztasággal kapcsolatos konfliktusok jórészt elkerülhetők, és a szülővel jó kapcsolatban élő gyermek mindennemű szoktatás nélkül szobatiszta lesz.

A szemlélet alapja:

A felnőtt a csecsemőt aktív partnernek tekinti. Ez azt jelenti, hogy kezdettől fogva kommunikál vele tekintettel, érintéssel, gesztusokkal, beszéddel. Ebben a kommunikációban a felnőtt hol kezdeményezője az interakciónak, hol a gyermek jelzéseiből és megnyilvánulásaiból kiindulva azokra válaszol, megerősíti őket, és értelmet ad nekik. Ezzel nemcsak a gyermek érzelmi biztonságát alapozza meg, hanem én-jének tudatosulását is szolgálja. A gyermeknek van önálló tevékenységi lehetősége, ebbe a tevékenységbe a felnőtt nem avatkozik bele, csak közvetett módon ösztönzi a gyermek aktivitását azzal, hogy megteremti kiegyensúlyozott érzelmi állapotának, optimális pszichomotoros fejlődésének feltételeit. Ennek a szemléletnek az alapja a bizalom a gyermek fejlődési képességében, abban a veleszületett “motorban”, ami a felnőtt beavatkozása nélkül is előrehajtja. Hit abban, hogy stabil érzelmi kapcsolat esetén a gyermek elfogadja a szeretett személy által közvetített társadalmi normákat. A minden gyermekre egyénileg jellemző, egymástól különböző fejlődési ritmusba nem szabad beavatkozni, siettetni, de fejlettségénél mindig egy kicsivel több helyet biztosítva lehetővé teszik, hogy addig gyakoroljon egy már ismert mozgásformát, amíg meg nem érik egy következő fokozat próbálgatására. Ez a nevelési attitűd tehát türelmes és kiváró. Nem nyugtalan, és nem nyugtalanítja a gyermeket sem. Nem kíván tőle semmi olyat, amire még nem képes, aminek nem tud eleget tenni, nem kergeti kudarcba. Így szoktatás nélkül juthatnak el ők is a záróizmaik feletti uralomhoz, ami nem egyszerűen neuromuszkuláris érettségük eredménye, és nem is egy új szokás megtanulása, hanem a gyermek énjének funkciója. Az önszabályozás lehetősége, tehát az, hogy nem a felnőtt irányítja a kontroll elsajátításának menetét, számos gondtól, konfliktustól óvja meg a szülőt és a gyermeket. 

Tehát nem egyszerűen egy új szokás megtanulásáról, egy új ismeret elsajátításáról, a bili használatának a megtanulásáról van szó, hanem a gyermek szocio-emocionális fejlődésében egy fontos és nem könnyű lépésről. Saját elhatározásából mond le valamiről: nem enged az azonnal jelentkező szükségletnek, hanem felfigyel a székelési-vizelési inger jelentkezésére, s visszatartja mindaddig, míg a megfelelő helyen elvégezheti a dolgát. A feszültséggel járó kényelmetlenséget azért vállalja, mert olyan akar lenni, mint a hozzá közel álló felnőttek. Hozzájuk akar hasonlítani, az ő viselkedési normáikkal azonosítja magát. 

Ezzel a logikával az események sorrendje a következő:

1) a gyerek felfigyel az ingerre

2) lemond az azonnali megkönnyebbülésről

3) a megfelelő helyen és körülmények között végzi el a szükségletét.

A szoktatás logikája más: 

1) a felnőtt (függetlenül attól, hogy a gyerek érez-e ingert vagy sem) felajánlja a bilit, és ráülteti

2) várnak, hogy jelentkezzen a szükséglet

3) az eredménytől vagy eredménytelenségtől függően a felnőtt kifejezi elégedettségét vagy elégedetlenségét

Ezzel a felnőtt megfosztja attól, hogy ő maga ismerje fel azt, hogy mi zajlik benne, s hogy a neuromuszkuláris, pszichomotoros és pszichoszociális érettség bizonyos fokán maga ébredjen tudatára annak, hogy uralkodni tud a záróizmain. 

A szülő szerepe csupán annyi, hogy megismerteti a gyereket a bilivel, a WC-vel (de nem úgy, hogy ráülteti). Kezdettől fogva beszél a gyermekkel, tájékoztatja mindenről, ami őt érinti: tisztába tevéskor beszél arról, hogy a pelenka pisis/kakis lett, illetve azt is elmondja, hogy most ő maga azért megy ki, mert WC-re megy. Később felfigyel a gyermek szóbeli vagy egyéb jelzéseire (toporgás, mutogatás, kaki, pisi szavakra), és a jelzéseket szóba fogva reagál rájuk: “pisiltél?”, “kakiltál?”

A gyermek csak akkor ül a bilire, ha azt elkéri, vagy ő maga előveszi, és akkor áll fel róla, amikor akar. Ha üres marad a bili, ne szidjuk, hanem bíztassuk: “most nem sikerült”, “majd legközelebb” A sikerért nem jár ünneplés, de a gyerek érezheti szülője örömét, és övé a jog, hogy a bilit kiöntse, a WC-t lehúzza. Nincs szemrehányás, nincs hasonlítgatás.

Az első bilibe pisilés rendszerint megelőzi az első bilibe kakilást. “Kaka-sokk”: a gyerekek többségénél hosszabb idő telik el az első és a második, illetve az első és a rendszeres bilibe kakilás között.

Biológiai érettség, én-érettség

A gyermek a harmadik életévében az idegrendszer érése és a személyiség alakulása folyamán, belső elhatározás alapján jut el a sphincterein való uralomig. A belső elhatározás erős “én”-t feltételez. A gyermek 2 és 3 éves kora között a mindennapok legkülönbözőbb szituációiban próbálja érvényesíteni erősödő énjét. A dependencia, a felnőttől való függés lazul, és az élet alapvető kérdései foglalkoztatják. Ha kivárják, akarni fogja a szükségleteit is úgy végezni, ahogy a felnőttek. Ha ebben megelőzik, akkor olyat kívánnak tőle, amire anatómiailag még nem érett és/vagy ahol én-fejlődésében még nem tart. 

A gyereknél minden esetben az egyes szám első személy, az “én”, “enyém”, “nekem” szavak használata a beszédben mind megelőzik a kontroll kialakulását. Heves indulati kitöréseken, dühödt támadásokon, védekezésen át visz az út addig a nyugodtabb korszakig, amikor már korsajtáos egocentrizmusa alábbhagy. A szocializálódás eme korszakában tehát fokozatosan magáévá tudja tenni a szülő - s rajta keresztül az egész társadalom elvárását. A sphincter kontroll megszerzése tehát olyan szocializációs folyamat, amely erősen függ a felnövés- a felnőttel való azonosulás vágyától. Másfelől pedig lemondás a csecsemő-létről.

A kontroll kialakulásának időszakában a gyerekeket erősen foglalkoztatja testük felépítése, működése, a nemiség, fiú-lány különbség, nemiszervek különbözősége, szülés, születés misztériuma, ráébrednek fiú/lány-tudatukra. A nemiséggel együtt alakul ki a “nagy”-öntudat. A fiú-tudat fontos állomása pl. az állva pisilés. 

Jó, ha tudjuk:

Miközben minden gyermekkel foglalkozó szakember praxisában egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a pszichés panaszok, sőt, a maradanadó személyiségtorzulások hátterének nagy részében is a szobatisztaságra neveléssel kapcsolatos kudarcok, konfliktusok állnak, éppen ezen a területen ne, vagy nem eléggé vették és veszik figyelembe a gyermekben zajló, a tudomány által feltárt fiziológiai, idegrendszeri és én-érési folyamatokat. Nem vették figyelembe, hogy a hólyag és a végbél záróizmainak akaratlagos szabályozásának centruma a legkésőbb érő homloklebenyben van, s hogy a hólyag és a végbél bonyolult funkciója és annak akaratlagos kontrollja, uralma, gyakorlása csak akkor válhat tökéletessé, ha az anatómiai pályák és centrumok megértek. 

Forrás: Vincze M., Falk J.: A sphincter* kontroll (szobatisztaság) kialakulása és a kisgyerek érdeklõdése a testi funkciók iránt.

* gyűrűs záróizom