2012. augusztus 10., péntek

Az érintés hatalma

Nyitrai Erika könyve zseniális! Az érintésről fontosságáról nem lehet eleget beszélni. Az érintés hatalma a fogantatástól az elmúlásig hangsúlyozza az érintés szerepét, hatásait. Tudományosan megalapozott, igényes és nem utolsó sorban izgalmas olvasmány. Megtudhatjuk, hogy „bőrünk a legősibb szervünk”, hogy micsoda tapintó, érzékelő arzenállal rendelkezik egy kisbaba, hogy a biztonságos kötődés elképzelhetetlen szoros testkontaktus nélkül, hogy kultúránk mennyire fogja a kezünket már egészen kiskorunktól kezdve, mennyi a tabu és a tilos, holott az érintés felnőtt korban is éltet(ne)...

Könyvajánló Dr. Bagdy Emőkétől:

"Különleges könyvet tart a kezében a tisztelt olvasó - ezeken az oldalakon az érintés csodáival találkozhat. A tudományos kutatásoknak köszönhetjük a ráeszmélést: az emberi érintés teremtő és életben tartó szükségletünk, olyan, akár a lélegzetvétel. Adás és kapás kölcsönössége rejlik minden érintésben, azt nyered vissza rögvest, amit te nyújtottál másnak. Például erősíted az immunrendszerét, de a magadét is, örömhormon-termelést indítasz a másikban, de magadban is. Hát ne tekintsük ezt csodálatosnak? Ebből a könyvből egyaránt épülhet a jövendő kismama, a magzatát hordozó anya, a születés csodáját tudatosan is tökéletesítő szülő, az első életévekben a csecsemőt hordozó és vele együtt alvó édesanya és apa, az érzelmi intelligenciát gazdagítani kívánó bölcsődei, óvodai nevelő, a felnövekedő és saját identitását, páratlan egyediségét most építő fiatal, sőt a gyermekét párkapcsolati intim életére felkészíteni kívánó felnőtt szülő, aki maga is okulhat: mit tehet még saját életminősége javításáért, érintés kultúrájának gazdagítása útján. Mindnyájunknak mond valamit ez a könyv a maga barátságos nyelvén, a beszélgetés közvetlenségével. Álljunk hát szóba a pszichológus szerzővel és önmagunkkal vajon saját életünkben milyen szerepet kap az érintés? "

Végül egy kis kedvcsináló, a könyv tartalma dióhéjban:

Phyllis K. Davis: Kérlek, érints meg!

Ha kisbabád vagyok - érints meg!
Szükségem van az érintésedre, úgy ahogyan talán sosem képzeled.
Ne csak mosdass, pelenkázz és etess.
Ringass el. Puszild meg az arcomat és simogass.
Nyugtató, lágy érintésed biztonságot és szeretetet ad.
Ha gyermeked vagyok - érints meg!
Akkor is, ha dacos vagyok, és elutasítalak.
Ne add fel, keress új utakat, hogy közel kerülj hozzám.
Jóéjt puszit édes álmokat hoz.
Mindennapi érintésed elmeséli mit érzel.
Ha kamasz fiad vagyok - érints meg!
Ne hidd, hogy nem kell éreznem, hogy törődsz velem.
Csak azért, mert már majdnem felnőttem.
Szükségem van szerető karjaidra, szükségem van lágy hangodra.
Az élet viharában a bennem élő gyermek érted kiált.
Ha barátod vagyok - érints meg!
Semmi sem mutatja jobban szeretetedet, mint egy meleg ölelés.
Mikor szomorú vagyok, egy gyógyító érintés mondja el, hogy szeretsz.
Azt mondja el, hogy nem vagyok egyedül.
Lehet, hogy az érintésed minden, amit kapok.
Ha életem párja vagy - érints meg!
Talán azt hiszed, hogy szenvedélyed elég nekem.
De csak karjaid tartják távol a félelmet.
Szükségem van lágy, vigasztaló érintésedre
Mely emlékeztet, hogy olyannak szeretsz, amilyen vagyok.
Ha felnőtt gyermeked vagyok - érints meg!
Ha van is családom, akiket megölelhetek,
Mégis szükségem van anyám vagy apám karjára, amikor gyenge vagyok.
Szülőként máshogy látlak.
Már jobban tudlak becsülni.
Ha idős szülőd vagyok - érints meg!
Ahogy én érintettelek, mikor kicsi voltál.
Fogd a kezem, ülj közelebb, adj erőt.
Melegítsd megfáradt tagjaimat közelségeddel.
Bár a bőröm ráncos, érintésre vágyik.
Ne félj. Érints meg!

A nevelés az élet szolgálata

Hónapokkal ezelőtt találkoztam Pécsi Rita előadásával, és azonnal megfogott az általa képviselt értékrend és látásmód, mellyel teljes mértékben azonosulni tudtam. Miről is szól Kentenich atya "módszere"?

Joseph Kentenich módszere a mozgás pedagógiája, amely a lélek és a szellem mozgását kíséri, az egész lelket mozgató hatásokkal foglalkozik. Hiszen személyiségünk állandóan változik, formálódik, növekedik, miközben egyedi, megismételhetetlen személy marad. Szemben az állapotpedagógiával, amely kész szabályokat, rendszereket - úgymond kész állapotokat - érvényesít a nevelés során (ha gondoskodunk a szabályok betartásáról - így tanuljon, így viselkedjen, akkor abban reménykedhetünk, hogy a külső hatás egyszer belsővé válik), a mozgáspedagógia szerint a hatékony nevelés a belső mozgások megfigyelésén, ösztönzésén és szolgálatán alapul, melynek nélkülözhetetlen feltétele, hogy “állandó érzékelő kapcsolatban” legyünk azzal, akit nevelünk. Ez nemcsak azt jelenti, hogy megfigyeljük hogyan érzi magát, hanem hogy tisztában vagyunk azzal, hogy mi érdekli, mi izgatja, mi megy jól neki, mi az amit elvárhatunk tőle, és mi az amit nem.

Nevelési célok:


Rövid távon: az előttünk álló hetekben, hónapokban, az adott évben elérendő célok kitűzése.

Középtávon:
minden életszakasznak megvan a maga nagyon jellegzetes életfeladata, hiszen különböző életszakaszokban különböző dolgokra vagyunk nyitottak.


Hosszú távon: minden ember életének célja egyedi, megismételhetetlen személyiségének teljes kibontakozása. Minden gyermek akkor érzi jól magát, ha a nevelői tudják hova szeretnék vezetni őt.

Élet csak életből fakad: egy növekedő gyermeket csak egy szintén növekedésben lévő személyiség tud vezetni, avagy csak a nevelt nevelő tud nevelni. 

A Növekedés törvényei

  • Csíratörvény: minden élet belülről fakad és lassan, saját ritmusában növekszik.
  • Egészségtörvény: minden folyamatban az Egészet figyelembe véve kell figyelni, segíteni. Értelem–érzelem–akarat; természetes–természetfeletti; szellemi–lelki–testi; primitív–lényegi–hősies szeretet képességének fejlesztése.
  • Ritmustörvény: minden személyiségnek saját ritmusa van, nem egyenlő mértékben fejlődnek a különböző részek.
  • Organikus egyoldalúság törvénye: nem egyenlő mértékű egyidejűség van: amikor egyik terület nagyon erősen előtérbe kerül, ilyenkor nem kell erőltetni a többi rész fejlődését, de teljesen figyelmen kívül hagyni sem szabad.
  • Feszültségtörvény: a krízis a döntés és fejlődés lehetőségét jelenti.
  • Stádiumtörvény: néha hirtelen ugrás történik a fejlődésben.
  • Az erősebb élet törvénye: karoljuk fel az erősödő képességeket és energiákat, a többit pedig ne erőltessük, mivel azok éppen nincsenek érzékeny fázisban.
  • Ciklustörvény: minden korszak egy Egész.

Az egész emberi élet legintenzívebb, leggyorsabb, legtöbb minőségi átalakulást hozó szakasza az első 3 év!
 
Az életszakaszok kiemelt feladatairól 
(amelyeket nem lehet büntetlenül átugrani):

Születés előtti és közvetlen a születést követő időszak

Már a szülés előtt nagyon fontos folyamatok indulnak el: rendkívül meghatározó az Anya alaphangoltsága, életérzése, ösztöneinek felébredése, az Apa bevonása.

A születés utáni első időszakban ki kell szolgálnunk a gyermekben élő Életet. Az éhség a csecsemő életében egzisztenciális félelmet, fenyegetettséget jelent, ekkor segíthetünk az ősbizalom kialakulásában. Amikor érzi, hogy nem hagyjuk magára, mindig rendelkezésére állunk. Egész életére hatással van az ebben a korban kialakuló ősbizalom! Ne feledjük azt sem, hogy gyermekünknek a társas életre is ugyanolyan egzisztenciális szüksége van, mint a táplálékra!

1 éves kortól a felállásig

Tennivalók:
- Ősbizalom kialakítása. Üzenet: az Élet pozitív és értékes!
- Nem kellenek új ingerek, helyette a megfelelő, nyugodt és állandó környezet a fontos, ahol kevés, állandó emberrel kötődést alakíthat ki. Életritmusok: alvás – ébrenlét, nyugalom – aktivitás, egyedüllét – együttlét.
- Fokozatosan szoktatva, az apró sikereit nagyon megdicsérve lehet egyre nagyobb időintervallumra kiterjeszteni a várakozását.
- Kommunikációval erősíteni mosolygását, gagyogását, mozgását.
- A feltétlen szeretet létszükséglet, az erre való igény természetes, de ennek tárgyakkal való kifejezése az elkényeztetés forrása. Ezért inkább pozitív teljesítményre, szükséges és értelmes erőfeszítésre buzdítsuk csemetéinket.

Bölcsődéskor: 3 és fél éves korig

Ez a kötődések megerősítésének időszaka, nem szükséges a bölcsőde. A személyközpontú gondolkodás kialakulásának feltétele az Anyába és az Apába való begyökereződés.
Jellemzők:

- Énkép kialakulása
- Mindig csak egy pszichikai funkció fejlődik, az is a saját tempóban.
- A szülőkkel dacol, a gyerekekkel harcol. Ha szándékosan feszegeti a határokat, akkor határozott vezetésre, fegyelmezésre van szükség. Az indulat kezelése a szülői mintán kezdődik, mivel a szülő viselkedésével azonosul.
- Nem tud sokáig egyedül játszani, elemi szükséglete az együttjátszás.
- Utánzással és érzelmi leképezéssel, nem pedig magyarázattal tanulja a magatartásformákat.
- 3-5 percig tud csak figyelni
- Nincs szüksége célzott fejlesztésre, tanításra.
- Egyszerű élményeken tanul: Kié vagy? - anyáé és apáé. Istenéi vagyunk, számára azonban nem jelent az Isten szó semmit. Megnyugtatja, ha szüleié lehet. Mit tehet veled apa és anya? – mindent. Bármit tehetnek velem, hiszen egészen szeretnek engem. Mit jelent az apa és anya neked? – mindent. Mindenben tőlük függök, mindent tőlük várok. Mit jelentesz te anyának és apának? Megingathatatlan értéktudat. Fontos vagyok. Akartak, szerettek és szeretnek engem. Ennek a játéknak az ismételgetésével elmélyül ez a gondolkodás.

Tennivalók:
- A feltétel nélküli szeretet és a fáradhatatlan, véget nem érő megbocsátás, illetve felejtés gyakorlása
- Tartós jelenlét és készenlét
- Türelmes, következetes, de semmiképpen sem indulatos harc a dacolóval
- Úgy segíteni, mintha nem is segítenénk – segíteni az önállóságban
- Ne féljünk a konfliktustól!
- Teret és terepet adni a kíváncsiságnak és alkotóvágynak

Óvodáskor: 3 és fél éves kortól a 6. születésnapig

Jellemzők:
- Még mindig a kötődés van az előtérben: a családi kötődések folyamatos kiterjesztése
- Nemi identitás megerősödése
- Miért-korszak (fontos a vallásos nevelésben): rácsodálkozni a világ csodálatos rendjére
- Ösztönzésekre és kihívásokra van szükséges
- Az otthon legyen meghatározóbb, az óvodának csak a másodlagosnak szabad lennie
- Alkalmazkodás lassú kialakulása
- Játékkészség fejlesztése: érdekes, fejlettebb játékok
- Viszonylag zárt közeg teremtése
- Apró feladatok
- Tanulás érzékszerveken és a mozgáson keresztül, magyarázatnak nincs értelme
- Megfelelni vágyás, elismerés: még mindig Én-központú világkép

A szülő (nevelő) tekintélye is nagyon fontos: a gyermeknek látnia kell önmaga előtt egy elöljárót, aki megtestesülése annak, akivé ő is szeretne válni. A tekintély a “vágyott én” megtestesülése. A fejlődés szempontjából a tekintély megkerülhetetlen tényező: tudva vagy tudattalanul mindenki választ magának ilyen tekintélyszemélyt, és ha nem talál, akkor a sztárvilág tölti be ezt az éhséget. 


Videók:

Hallgass a gyermekedre!

Zseniális könyvre bukkantam, és nagy örömmel tölt el, hogy egyre több hasonló szemléletű könyv születik! A "Hallgass a gyermekedre! avagy a boldog gyermek nevelésének 12 útja" nem konkrét tippeket vagy módszertant ad, inkább szemléletet, melynek segítségével megérthetjük gyermekünk viselkedését. Mindezt könnyed stílusban, a lényeget apró versikékbe szedve, és mindvégig a szülő-gyermek kapcsolat harmóniájára törekedve.

Egy kisbaba születésével a Család is megszületik, és az, ahogyan viselkedünk egymással, ahogyan szólunk egymáshoz, ahogyan alakítjuk a mindennapjainkat, a család életének egészére is kihatással van! A szülői feladatok tehát nem merülnek ki abban, hogy megoldjuk az alvásproblémákat és megszabaduljunk a hisztitől, hanem mindezeknél talán még fontosabb az, hogy a család egésze kiegyensúlyozott és boldog legyen, hiszen a gyermek életének legfontosabb közege a család.

Beszédes könyvajánlók:

"Ha egy gyermek önmagát szeretve és elfogadva nő fel, a szülei egy boldog gyermeket tudhatnak magukénak - és a boldog gyermek a szülő igazi sikere" Dr. Bernie Siegel

"Csináld, amit mondtam. Miért? Mert azt mondom. - generációról generációra adják át egymásnak a családok a tekintélyelvű gyermeknevelés modelljét, anélkül, hogy tudnák, hogy bizonytalanságot és önértékelési zavarokat ültetnek gyermekük szívébe. E könyv egy másik utat mutat: olyat, amiben a gyermek azért teszi a jót, mert jó példákat lát maga előtt: a szüleit. Olyat, ahol a szülő és a gyermek bízik egymásban, és ez a kölcsönös bizalom teszi őket együttműködő felekké. Olyan utat, amelyben a családi élet nem állandó játszmák terepe és feszültségforrás, hanem együtt töltött minőségi idő, egymásra hangolódás és öröm." Vida Ágnes


A 12 út:

1. Taníts példamutatással!
“Taníts meg szeretni és magammal törődni
A saját jó példáddal előttem járva
Minden tettedből tanulni fogok
Önmagamra mindig jól vigyázva.”


Egy gyermek ugyanis sokkal inkább teszi azt, amit a környezetében lát, mint azt, amit mondanak neki. A példamutatás az egyetlen hitelen tanítási forma!

2. Töltsetek együtt minőségi időt minden nap!
“Végy észre gyakran,
Örülj, hogy létezem.
Így tudni fogom: különleges vagyok,
S másokat is azzá teszek.”


A legtöbb, amit tehetünk, ha tudatjuk a gyermekünkkel azt, hogy mennyire különlegesek. Találjunk minél több örömet gyermekünkben! Hagyjuk, hogy a gyermekünk kedvenc tevékenységei határozzák meg az együtt eltöltött minőségi időt.

3. Ne csak halld őt, hallgasd meg!
“Hallgass meg együttérzéssel,
Legyen szíved nyitott és szerető.
Így tudni fogom: értesz és meghallgatsz
S ilyen lesz gyermeked is, mikor felnő.”


A valódi meghallgatás titka: teljes figyelem, visszajelzés nélkül hallgassuk meg a másikat, ismételjük meg, amit a másik mondott, saját véleményünk hangoztatása helyett inkább kérdezzünk. A legtöbb ember ugyanis visszakormányozza a beszélgetés menetét önmagára, pedig igazán meghallgatni valakit: maga a tevékeny szeretet.

4. Nevessünk, játszunk, szeressünk!

“Nevess és mókázz velem,
Légy gyengéd hozzám minden nap.
Játszani fogok és élvezni az életem,
S boldogságot adok másoknak.”


A gyermek semmire sem vágyik jobban, mint szeretetre, ölelésre, érintésre. A túlzott komolyság megakadályozza, hogy kinyissuk szívünket, kifejezzük szeretetünket, megéljük kreativitásunkat - hogy boldogan, örömmel éljünk. Legyenek a mindennapi pillanatokból fenséges pillanatok! Kis dolgoknak örülni egyáltalán nem kis dolog!

5. Ismerd el! Becsüld meg!


“Ismerj el gyakran,
S mondd el, mennyire nagyra becsülsz.
Így tudni fogom, értékes vagyok,
És megtanulok értékelni másokat.”


Az elismerés, a megbecsülés és a csodálat kifejezése felemeli a lelket. Az önbecsülés nagyon fontos: a bennünk lévő JÓ megtalálásának képessége, s hogy megbecsüljük, amit magunkért teszünk, a legjobb ellenszerek a "kisördög" ellen. Gyermekeinknek is fontos megtanítani önmagunk elismerésének készségét. A jótetteknek is bátran adjunk hangot! Azok a gyerekek, akik képesek önmagukat és másokat is elismerni, megbecsülni, sokkal kevésbé függnek mások értékítéleteitől, kockázatvállalóbbak és hitelesebbek lesznek.

6. A gyermeked iránti tisztelettel használd a pozitív fegyelmezés eszközeit!
“Taníts fegyelemre,
És kedvesen javíts ki.
Így fogom életemet méltósággal,
Magamat büszkén megbecsülve élni.”

Az a gyermek, aki állandó, megbízható környezetben, mindenki által megértett, elfogadott és tisztességes szabályok mentén él, kiegyensúlyozott és együttműködő lesz. Ha kedvesen, de határozottan szabunk új irányt a helytelen viselkedésnek, az nemcsak önmaga, de a mások iránti tiszteletre is tanítja a gyermeket. Az önfegyelem pontosan úgy fejleszthető, ahogyan egy gyenge izom: mindennapos gyakorlással. A legfontosabb üzenet: "Bár a viselkedéseden változtatnod kell, most is mindig szeretlek". Büntetés helyett teremtsünk olyan körülményeket, melyek közt a gyermek megélheti viselkedése következményeit, ezáltal megtanulja: bármit is tesz, annak hozadéka van. A gyermeknek ugyanakkor szüksége van arra a biztonságra, hogy tudja: környezetében a felnőttek kiegyensúlyozottak, és képesek higgadtan, nyugalommal kezelni a felmerülő helyzeteket.

7. Hagyd, hogy nőjön - hagyd, hogy hibázzon!


“Hagyj nekem teret, hogy nőhessek.
Hogy hibázhassak, s hogy saját véleményt alkothassak.
Így leszek függetlenné
S tanulok megbízni értékítéletemben.”

Minden gyermeknek szüksége van olyan környezetre, ahol tökéletesen elfogadható, hogy nem vagyunk tökéletesek - sőt, ennek még örülünk is. Amikor a szülő beismeri hibáját, a becsületesség és az alázat példáját nyújtja, így azok a gyerekek, akik ilyen felnőttek mellett nőnek fel, jobban fognak bízni a világban, és képesek lesznek önmaguknak és másoknak is beismerni, ha hibáztak. Ahogy Roosevelt mondja: csak az az ember nem hibázik, aki soha nem tesz semmit.

8. Tanuljunk élethosszig!

“Tanulj, míg csak élsz,
S kövesd álmaid szavát.
Lelkesedésed magával ragad,
S magam is így teszek egy életen át.”

Az élethosszig tartó tanulás szenvedélyét úgy adhatjuk át gyermekünknek, ha mi magunk is folyamatosan és szenvedélyesen tanulunk. A tanulás szeretetét már kora gyermekkorban érdemes elültetni, mivel ez élethosszig tartó előnyökhöz juttatja (néhány példa: hangosolvasás, társasjáték, túrázás, természet felfedezése, élőlényekről való gondoskodás, hobbik, művészetek, filmek, dokumentumfilmek megtekintése, sport, ének, tánc, kulturális eseményen való részvétel, utazás, másokért végzett munka, mindennapi feladatok megosztása stb.)

9. Élj az értékrended szerint!
“Légy becsületes és hiteles,
Élj a legnemesebb értékek mentén.
Én tanulok tapasztalataidból,
És érett emberré leszek felnőttként.”

A becsület megfizethetetlen. Az igazság ismerete szabaddá tesz. Akkor is, ha először nyomorultul érezted magad tőle. Beszélgessünk gyermekeinkkel az általunk legfontosabbnak talált értékekről, valamint élettapasztalatainkról. A legnagyobb ajándék, amit átadhatunk, azok a felismerések és megfizethetetlen tapasztalatok, melyeknek elsajátításához, megéléséhez egy életre volt szükségünk.

10. Segíts, ha szüksége van rád!
“Taníts meg alázattal segíteni,
S megbecsülni a másságot.
Így megtanulom a lélek nagyvonalúságát,
S elismerem az élet változatosságát.”

A nagylelkűség egy életet megváltoztató tapasztalatokhoz vezethet. Azok a gyermekek, akik megtanulnak kilépni addigi életstílusukból, hogy másokon segíthessenek, hihetetlen mértékben gazdagodnak ezáltal. Más perspektívából szemlélik ezután az életet, más kultúrákkal, emberekkel kapcsolatos sztereotípiákon alapuló ismereteik megértéssé és igazi kapcsolatokká válnak. Ha családként szánunk időt arra, hogy másokon segíthessünk, az a szeretet olyan örökségét teremti meg, melyet sok-sok generáció vihet tovább. Amennyire nyomot hagyunk egy másik ember életében, a szívünk pontosan ugyanannyi örömmel telik meg. Az élet igazi (m)értéke nem hozza, hanem adományai. Teréz anya mondta: lehet, hogy nem mindannyian tudunk nagy dolgokat tenni, de mindannyian tehetünk kis dolgokat nagyszerűen. A kicsi, de fontos tettek megtanítják a gyermekeknek, hogy a segítségnyújtás, a másokról való gondoskodás az élet alapvető része. Ha egy gyermek idejekorán megismerkedik az önkéntesség és a jótékonyság eszméjével, akkor nemcsak a nagylelkűséget sajátítja el, de felnőve kiegyensúlyozott, társadalmilag aktív felnőtté válik. Az emberiség igazi mércéje az, hogyan bánunk azokkal, akik semmit sem tettek értünk. Abból élünk meg, amit kapunk. Az életünk azonban az, amit adunk (Churchill).

11. Legyen hited, és légy optimista!
“Figyelj arra, ami jó,
S legyen hited, mikor az élet nehéz.
Így leszek én optimista
És hálás minden napért.”

Hitünk a legnagyobb erőforrásunk. A hit a remény veleje. Bizonyíték arra, hogy létezik, ami nem látható (Szt. Pál). A hit felemel, átformál, védelmez. Az egészséges optimizmus annak a képessége, hogy úgy lássuk a körülöttünk lévő világot, ahogy az van, látva azt is, ami működik, s azt is, amire még szükség van: mindannak a fáradhatatlan keresése, amely a korlátok és akadályok ellenére lehetséges. Az optimista ugyanolyan gyakran tévedhet, mint a pesszimista; de az előbbi számára sokkal nagyobb öröm, amikor rájön. Mivel az optimizmus tanult készség, ha elsajátítjuk, az élet apró pillanati is sokkal szebbek lesznek.

12. Szeress feltétel nélkül!
“Szeress engem feltétel nélkül,
Bár fent vagyok vagy lent.
Tudni fogom, becsben tartasz,
S még több lesz a szeretet, mit adok a világnak.”

Sokat tanítunk gyermekünknek azáltal, hogy feltétel nélkül, és minden körülmények között szeretjük őket; de még többet adhatunk át nekik, ha a szeretetet választjuk a félelem helyett a megpróbáltatások idején is. A lehető legkiválóbb gyakorlat mindennapjainkat a szeretet által diktált tempóban élni. A szeretetnek nincs más orvossága, mint többet szeretni.

Néhány használható ötlet:
  • Csodálatos hibák vacsorája (ahol a hibákból levont tanulságokat beszéljük meg)
  • Ma mit tanultál? (megbeszélés vacsoránál)
  • Angyalkalandok (nagylelkűség)
  • Mondjuk jobban! (optimizmus növelése)
  • Hálakönyv írása
  • VÁLTS - fordítsuk borúról derűre gondolataink kerekét
  • Mi csodálatos és mi működik?
  • Szeretet-szünet pár percben: kit miért szeretünk?
  • Milyen magasra milyen gyorsan (tudunk felülemelkedni a problémán)
  • Szeretetlevél írása

Helyesen szeretni

Biztos vagyok abban, hogy akinek gyermeke van (vagy lesz), legjobb tudása szerint szereti, vagy szeretné szeretni, de ez sajnos nem mindig sikerül (még ha azt is hisszük). Sokszor a szülő szeretete nem jut el a gyermekhez, vagy azt sem tudják hogyan mutassák ki, így az egész nevelés, ezáltal pl. a fegyelmezés is hamis alapokon nyugszik, ami rengeteg problémát okoz (személyiségzavar, magatartásgondok stb.) Látszólag lehet minden rendben van, de legkésőbb kamaszkorban felszínre kerülhetnek olyan elnyomott érzelmek, amikről egészen addig nem is tudtunk...

Kérdés tehát, hogy HOGYAN kell szeretni?

A válasz: FELTÉTEL NÉLKÜL! Vagyis hibáival együtt, és nemcsak akkor, amikor csemeténk valami jót cselekszik. Hanem akkor is, amikor éppenséggel ki nem állhatjuk a viselkedését. SOHA NE spóroljunk a szeretettel!!! E téren a gyermeket nem lehet elkényeztetni!!! A feltétel nélküli szeretet az alapja mindennek (a nevelésnek is). Ez azonban nem egyenlő azzal, hogy mindent megengedünk. Szeretetünket és határozottságunkat együtt kell éreznie. Az engedékenységet valójában nem is a szeretet és a gyöngédség, hanem a határozatlanság, és a határok kijelölésének hiánya táplálja.

Határokra nagyon nagy szükség van, de nem mindegy miként állítjuk fel őket! A határok lényege nem az, hogy a szülő rákényszeríti az akaratát a gyerekre, hiszen aki kényszerből cselekszik, aligha tud érett és helyes döntést hozni. A határok kijelölése sokkal inkább a gyermek életének mederben tartásáról szól, hogy átélve viselkedése következményeit, felelősségteljesebb és figyelmesebb felnőtté váljon. A gyerekeknek olyan szülőkre van szükségük, akik együttérzéssel, de határozottan, a szabadságukat tiszteletben tartva és a következményekhez ragaszkodva cselekszenek minden lehetséges élethelyzetben.

A szeretet kifejezésének módjai:

"Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan"
1Jn 3,18


1: Szemkontaktus: sok szülő esik abba a hibába, hogy ezt pusztán fegyelmező eszközként alkalmazza, mi ne tegyük! Arckifejezésünk, mosolyunk szeretetünknek szakadatlan továbbító csatornája legyen!

2: Testi érintés: sokan félnek túl gyakran megérinteni gyermeküket, mert attól tartanak, hogy ez később nemi identitási zavarokat okoz, pedig ennek éppen az ellenkezője igaz - különösen a fiúk esetében. Ők (nem is gondolnánk) sokkal több testi kontaktust igényelnek, mint a lányok. Minél több figyelemben és testi érintésben van részük (különösen az édesapjuktól), annál férfiasabbá válnak.

3: Kitüntetett figyelem:
az a gyermek, aki időnként kitüntetett figyelmet élvezhet, úgy érzi, hogy szülei számára ő a legfontosabb a világon. Enélkül az erősődhet fel benne, hogy minden más fontosabb, mint ő. A rengeteg tennivaló, rohanó tempó mellett ezt a fajta szeretetet legtöbbször nagyon nehéz biztosítani a számára, mert sok időt kíván, de mint tudjuk a jó nevelés nagyon is időigényes feladat. Ráadásul ahogy növekszik a gyermek, úgy kell(ene) növelnünk a neki szánt időt. Miért olyan fontos ez? A kitüntetett figyelemnek nagyon fontos szerepe van a gyermek önértékelésének fejlődésében, és alapjaiban befolyásolja kapcsolatteremtő képességét, valamint mások iránti szeretetét, tiszteletét. Ha biztosítjuk számára ezeket az értékes perceket, egész életében hálásan gondol majd vissza ezekre a pillanatokra!


4: Aktív hallgatás:
amikor úgy hallgatjuk meg gyermekünket, hogy biztos legyen benne: megértjük a mondanivalóját. Elengedhetetlen hozzá a szemkontaktus, a testi kontaktus és a kitüntetett figyelem. Mindig hallgassuk meg őt, ha mondani akar valamit! Még ha nem is értünk feltétlenül egyet vele, akkor is nagyon fontos megnyugtatni, és elmondani (kimutatni) neki, hogy megértjük őt.


5: Fegyelmezés:
amikor a gyermeket mind gondolkodásmódjában, mind jellemében úgy formáljuk, hogy a társadalom önuralommal bíró, hasznos tagja legyen. A büntetés csupán egy módja ennek, melyet minél kevesebbet alkalmazunk, annál jobb. Minél fegyelmezettebb egy gyermek, annál kevesebb büntetésre van szüksége. A fegyelmezhetőség pedig attól függ, mennyire érzi szülei szeretetét és elfogadását. Legfontosabb feladatunk tehát az, hogy éreztessük vele: "Szeretlek úgy, ahogy vagy". A fegyelmezés összehasonlíthatatlanul könnyebb, ha a gyermek érzi szülei szeretetét. Mindig tartsuk be a sorrendet: először biztosítsuk a feltétel nélküli szeretetet, és csak azután fegyelmezzünk tanácsadással, példaadással, tanítással, ha ezek nem működnek, akkor adott helyzetben először kéréssel, ha az hatástalan, akkor paranccsal, és csak legvégső esetben büntetéssel.


Ha helyesen szeretnénk hozzáállni gyermekünk magatartásához, először is meg kell éretnünk irracionális gondolkodásmódját - minél kisebbek, annál éretlenebbül próbálják megszerezni, amire vágynak. Rendszerint viselkedésükkel teremtenek kapcsolatot a környezetükkel, mellyel szüntelenül azt kérdezik: "Szeretsz?" Ha viselkedésük nem helyénvaló, először magunkban kell feltenni a kérdést: Mire van szüksége? Fel van-e töltve a szeretet-tankja? Majd: nincs-e valamilyen fizikai gondja (éhség, fáradság, fájdalom, betegség stb.)? A büntetés tehát lehet helyénvaló, viszont előtte feltétlenül meg kell győződnünk afelől, hogy gyermekünk sem érzelmileg, sem fizikailag nem szenved hiányt.

Milyen a helyes büntetés? Igazságos és következetes. A kimért büntetésnek mindig összhangban kell lenni a kihágás súlyával. Ugyanakkor legyünk rugalmasak, enyhíthetjük vagy szigoríthatjuk a büntetést. A rugalmasság célja a neveléshez való hozzáállásunk adott helyzethez igazítása, míg maga a határozottság a gyermekkel szemben támasztott elvárásokra vonatkozik.

Bizonyos fokú dacos viselkedés természetes, ezt nem szabad büntetni. A dacos lázadást azonban nem szabad eltűrnünk. Nagyon fontos, hogy pontosan meg kell értetnünk a gyermekkel, hogy miért büntetjük. Félreérthetetlenül hozzuk tudomására, hogy miben járt el helytelenül.

Mikor nem szabad büntetni? Amikor a gyermek őszintén megbánja, ami tett - ez annak jele, hogy lelkiismerete jól működik. Ilyenkor vigasztalásra vágyik, és bíztatásra, hogy ha ezúttal rosszat is tett, azért mégiscsak jó gyerek. Tudomására hozhatjuk, hogy habár a rendetlen viselkedését nem kedveljük, őt magát azonban mindettől függetlenül feltétel nélkül szeretjük. Megbánás esetén nagyon fontos, hogy büntetés helyett tudjunk megbocsátani, így a gyermek megismerkedhet a bocsánatnyerés érzésével. Ha ez elmarad, akkor a bűntudat kezelése később problémákat fog okozni. Vigyázat: azok a gyerekek, akiknél a jó és a rossz fogalma nem határolódik el kellőképpen, manipulálhatják szüleiket a bocsánatkéréssel. Ennek legegyértelműbb jele, ha újra és újra elkövetik ugyanazt a rosszaságot.

Óvatosan kell bánnunk a "kétéveskori dackorszakkal", ami egy természetes fejlődési szakasz, ezért nem szabad büntetni!! A szülőknek természetesen ekkor is határozottnak kell lennie, de nem a büntetésben, hanem a határok felállításában (aktualitása miatt erről még részletesebben is beszámolok).

Miért káros a testi fenyítés? Mert gyengíti a bűntudatérzetet (a gyerek azt érzi, hogy a verés önmagában elég büntetés), ez pedig megakadályozza az egészséges lelkiismeret kifejlődését. A másik veszélye az azonosulás a büntetővel, mely azt eredményezi, hogy normává teszi az agresszív és büntető magatartást, vagyis azt fogja hinni ez a helyes, és később saját gyerekeivel is így fog eljárni. Nagyon fontos úrrá lenni az érzelmeinken, mivel a nevelésben saját indulataink, dühünk a legnagyobb ellenségünk. A túl gyakori szülői harag teljesen aláássa a szülő tekintélyét, tiszteletét. Ha viszont (időnként) mégis kitört a vihar, sose féljünk bocsánatot kérni!

Tehát még egyszer: gyermekünket csak akkor tudjuk helyesen fegyelmezni, ha a vele való kapcsolatunk a feltétel nélküli szeretetre épül. Enélkül nem tudjuk megérteni sem őt, sem a viselkedését, s tehetetlenül állunk helytelen magatartásával szemben.

Csak akkor érzi a gyermek, hogy igazán szeretjük, teljesen elfogadjuk és tiszteljük, csak akkor lesz képes önmagát is elfogadni és tisztelni, ha szeretetünket tettekben jutattjuk kifejezésre. Csak így segíthetünk nekik abban, hogy ők is feltétel nélkül szeressenek másokat.

Források:

Ross Campbell: Életre szóló ajándék

Henry Cloud - John Townsend: Gyerekhatárok