Egyszerűbb gyermekkor

Kim John Payne könyve, az Egyszerűbb gyermekkor a családi élet egyszerűsítéséről szól (Simplicity Parenting). Arról, hogy a kevesebb néha több. És tényleg!  

Az egyszerűsítés lényege: kevesebbet tenni, és erősebben bízni. Bízni abban, hogy a gyerekek - feltéve, hogy időt és teret adunk nekik - olyan úton és ütemben fedezik fel a világukat, ahogy az számukra a legjobb és leghasznosabb.

Miért egyszerűsítsünk?

Azért, mert életünk egyszerűsítése által csökkenthetjük a "túl sok" és "túl gyors" okozta stressz egy részét, ami megakadályozza gyermekeinket a fókuszálásban, megzavarja alapvető nyugalmukat és biztonságérzetüket. Ezekre nagy szükségük van, hogy azzá válhassanak, amivé szeretnének, kiváltképp egy olyan világban, amely folyamatosan rengeteg zavaró tényezővel, információval, sebességgel, sürgős tennivalóval bombázza őket (és minket szülőket is). Mindezek elvonják a figyelmüket legfontosabb feladatukról: énjük és önmaguk kialakításáról, felépítéséről.

Az egyszerűsítés különösen fontos a mai világban, amely a négy túlzás tartóoszlopára épül: túl sok tárgy, túl nagy sebesség, túl sok választási lehetőség, túl sok információ.

KÖRNYEZET

Tegyünk rendet a gyerekszobában! Nem kell a sok kacat! A kisebb választék megadja a dolgok - és egymás - mélyebb megbecsülésének szabadságát. A gyerekek csak a kevesebb révén tanulhatják meg, hogy mi az, amit valóban szeretnének, és ami megszólítja őket. Ha minden elvárásuk teljesül, akaratuk gyenge és erőtlen marad. Ahogy csökkentjük játékszereiknek mennyiségét, úgy fokozzuk figyelmüket és az elmélyült játékra való képességüket. Csak azokat a játékokat hagyjuk meg, amelyekben hosszabb időn át örömüket lelik. Ezek általában nem bonyolult vagy motorizált játékok, és nem tudnak semmi különöset. A túl részletes, túl komplikált, túl egyértelmű játékok megfosztják a gyerekeket képzőerejük használatától. A megmaradó játékszerek között legyenek aktívabb játékokhoz (építéséhez, homokozáshoz) valók, csakúgy, mint babák, plüssök és kreatív alapanyagok (festék, zsírkréta, gyurma, agyag). 

A játék akkor az igazi, ha hagyjuk történni, nem pedig előidézzük. A gyerekek szeretnek elfoglaltak és hasznosak lenni. Örömüket lelik abban, hogy a tevékenykedés, készítés, javítás őket körülvevő nyüzsgésében nekik is megvan a helyük. A tevékenyen felnövekvő gyerekek, akik kiveszik a részüket a napi teendőkből, arccal máris a komptenecia, az aktivitás és az autonómia felé fordulnak.

A környezethez tartoznak még az illatok, a fény, a társas érintkezés, a mozgás, a zene és a természet, ezek tekintetében is érdemes odafigyelni a letisztultságra.

RITMUS

A mai családok életének legtöbbjét nem ritmus, hanem imporvizáció jellemzi. A gyerekek erősen függnek a napi ritmus struktúrájától, annak kiszámíthatóságától, rendszerességétől, ütemétől. Az ismétlődés ezt az üzenetet rejti: "Azért tesszük ezt napról napra, hétről hétre, mert számít. Fontos, amit együtt csinálunk, és összeköt minket". Az állandóság és a következetesség szigetei egy rendben lévő világ képét mutatják a gyermeknek. Ezeken megpihenhet, és átadhatja magát a játéknak és a képzeletnek. Ha egy kicsi gyereket rituálék és a ritmus érzete vesz körül, az nagy segítségére van a világban alkotott fizikai, érzelmi, intellektuális képének felépítésében. 

Gyakran a tevékenységek közötti szünetek erősítik a kapcsolatokat, amikor nem történik semmi különös. A közös semmittevés ilyen pillanatai rendkívüli fontosságúak!

IDŐREND

A túl sok szervezett elfoglaltság korlátozza a gyermeket, hogy kitöltse saját idejét, valamint hogy keresse és járja a maga útját. A gyermeknek szüksége van strukturálatlan szabadidőre, amelyben "semmitevéssel" foglalkozhat. Az a gyerek, akinek nincs alkalma megélni a  semmitevést (és az unatkozást), mindig a külső stimulációt, a tevékenységet vagy a szórakozást fogja hajszolni. 

A FELNŐTTVILÁG KISZŰRÉSE

A gyermek napi életének egyszerűsítése a szülői egyensúlyérzet helyreállításának egyik legjobb módja! Azzal, hogy egyszerűsítjük játékszereit, környezetét, időbeosztását, megteremtve a ritmus, a rendszeresség érzéseit, megadjuk neki azt a kiváltságot, hogy gyermek lehessen. Lehetőséget adunk arra, hogy az általa képviselt értékek gyökeret eresszenek, és túlnőjenek a gyorsulás, a pazarlás és a túlzások ködén, a "következő szuper dolog" birtoklásának vonzerején. Az egyszerűsítés által a gyerek a játékokon és az interakciókon keresztül érti meg a világot, nem pedig felnőtt megfontolások és információk alapján. Csökken a gyermekre nehezedő nyomás, amint a gyerekkort "kiaknázható lehetőség" helyett kibontakozó élménynek tekintjük, egy saját tempójű, természetes rendszernek. Ha tudatosan elutasítjuk a "többet, gyorsabban, hamarabb" felnőtt késztetéseit, és kihátrálunk a gyerekvilágból, azzal oltalmazzuk is azt, anélkül, hogy vezérelni próbálnánk. Kerüljük a túlzott beavatkozást (lásd helikopterszülők), és a sok szövegelést. Mielőtt megszólalnánk, tegyük fel magunknak ezt a három kérdést: Igaz ez? Jóindulatú ez? Fontos ez?  

A családi harmónia érdekében lényeges, hogy mindkét szülőnek legyen kizárólagos felelőssége a napi élet valamely területén. Amikor szerepet vállalunk a gyermek életének különféle területein, iránta való megértésünk is elmélyül. Ha mindketten konzisztensen és kizárólagosan vállalunk feladatokat, amellett, hogy alkalmunk adódik a gyermekünkkel való kapcsolatteremtésre, a háztartás ritmusa is erősödik.

Az egyszerűsítés folyamata eltávolítja a napi élet stressztényezőinek egy részét, lelohasztja a túlzott elvárásokat, és csökkenti az érzéki irritációkat. Lefújja a rádiókészültséget, megszünteti a sürgősségi eljárásokat a mindennapi életben. A szülőknek lehetőségül nyílik egy természetesebb egyensúly kialakítására, amelyben kitágul az idő,a  zavarok nem öntik el a kapcsolatokat, a rituálék pedig naponta megtett, megtartott kis ígéretek.

Az élet persze az egyszerűsítést követően is kiszámíthatatlan marad. Ahogy mondani szokták: "történnek dolgok", és ha gyerekeink vannak, a "történések" figyelemre méltó rendszerességgel és változatosággal követik egymást. A "dolgok" azonban kevésbé fenyegetőek egy stabil családi középpontból nézve. Az egyszerűsítés kijelöli azt az utat, amelyről egyes esetek letéríthetnek ugyan, de amelyre mindig érdemes visszatalálnunk. Énünk részévé válik, hogy a zavarok és feleslegek nélkül mi lehet a családunkból. Megismerjük, megbecsüljük és védelmezzük ezt az érzést, ezt a megtartó központot.