Újabb könyvecske, amit nagyon megszerettem. Nemcsak szülőknek, hanem önnevelőknek is kellemes olvasmány.
A könyv magva:
"Az egyetlen útmutatás, amit azzal kapcsolatban adhatok, hogyan neveljük fel a gyerekeinket: ne szégyenítsük meg őket! Ne alázzuk meg őket! Semmiképpen se! És ha más viselkedne így velük, védjük meg őket!"
Legyen olyan kapcsolatunk a gyerekünkkel, hogy ha bárki bármikor bántja őt, hozzánk forduljon.
A gyerekeknek arra van szükségük, hogy megtapasztalják szüleik szabadságát, boldogságát és jó közérzetét.
Elég időt kell találni, hogy együtt elidőzzünk a gyerekünkkel.
Semmilyen tapasztalatot nem tudunk átadni a gyerekeinknek, mindannyian a saját tapasztalatainkból tanulunk. A szülők dolga az, hogy betöltsék a biztonsági háló szerepét.
Konfliktus esetén: mindig védjük meg a bántalmazott gyereket: "Nem teheted ezt. Én meg fogom védeni azt, akit bántasz." Így beépítjük a védekezési mechanizmust a gyerekbe. Ha az anyám vagy az apám megvédett engem, akkor teljesen helyénvaló megvédeni saját magamat. Mindig a bántalmazott gyermek kapja a figyelmet.
A kamaszkorról: a legtöbb, amit megtehetünk, hogy felidézzük milyen volt kamasznak lenni, és együtt tudunk érezni a gyerekünkkel. Legyünk nyitottak, és bízzunk a bölcsességében. Nem az a dolgunk, hogy irányítsuk az életét, hanem az, hogy biztonsági hálót jelentsünk a számára.
Két olyan anyai viselkedés van, amelyek hatására a gyermek (később felnőtt) nagyon félni fog a saját érzelmeitől:
1. amikor feldühödik, akkor anyja még nála is dühösebb lesz
2. amikor kiborul, akkor anyja leteszi a kezéből, és közli, hogy csak akkor tér vissza, ha abbahagyta a hisztit.
A mai világban jóval könnyebb egy lánynak nővé válni, mint egy fiúnak férfivá. A férfivá váláshoz szükséges, hogy a fiúk életének egy pontján egy idősebb férfit találjanak, akit tisztelnek. (inasség intézménye).
Ha valakinek gyerekei vannak, az a dolga, hogy felvigye a magasba, pályára állítsa őket, azután kapcsolódjon le róluk.
A felnőtt lét azt jelenti, hogy a kötelezettségeinken túl felelősséggel tartozom nemcsak magamért, hanem az általam választott más emberekért is. Mindig szabad vagyok. Az a felnőtt, aki élvezi, hogy felelős gyerekeiért és másokért; az a felnőtt, aki élvezi, ha számítanak rá.
Forrás: Feldmár András: Hogyan lesz a gyerekből felnőtt?
Forrás: Feldmár András: Hogyan lesz a gyerekből felnőtt?
