Aki nem tud ünnepelni, annak az életéből hiányzik valami, ami az embert emberré teszi. Minden ünnepet úgy kell megélnünk, hogy az valódi ünneplés legyen, azaz mélyítse el annak jelentőségét, mondanivalóját. Csak így hagy maradandó nyomot gyermekünk életében. Most néhány szóban egy kis útmutató következik, melyek segítenek ünnepeink valóságos és hiteles megélésében:
Advent
Minden gyertyagyújtást ünnepeljünk meg családi körben (éneklés, imádság). A hangsúly az együttléten van: a szeretet ünnepére szeretetben készüljünk! A fokozódó fény viszi egyre közelebb a családot a karácsonyfához (mint Krisztus jelképéhez: kivágatott), és a világ Világosságához, Jézushoz.
Mikulás
Legyen ez az ünnep gyermekeink felhőtlen, örömös, félelem nélküli napja! Pár mondatban mondjuk el ki volt Miklós püspök és/vagy énekeljük a róla szóló dalocskát:
"Miklós Püspök egykor régen
Segített a szegény népen,
Őt dicsérte koldus árva,
Emlékezzünk jóságára.
Ajándékos kedves Szentünk,
Példaképpen jár előttünk,
Emlékére adnak nékem,
Sok jót, amit kíván szívem."
Az ijesztgetést (virgács, krampuszok) kerüljük, és ne vigyük túlzásba az ajándékozást. Hiszen a Miklós-hozta almának, diónak vagy mandarinnak úgyis egészen más íze van, mint akármelyik másik almának, diónak és mandarinnak.
Karácsony
Kerüljük a "jézuskázást", hiszen a gyerekeket sokkal jobban érdekli az erős, hatalmas, csodatevő Jézus, aki nagyobb náluk. Ugyanígy kerüljük az ünnepléshez kötött hazugságokat, mert ezekkel óhatatlanul is csalódásnak, és akár súlyos lelki megrázkódtatásnak tesszük ki gyermekeinknek (pl. ha mi vagyunk a Jézuska, akkor úgy is gondolhatják, hogy nincs is Jézus). Ha kezdettől fogva az igazat mondjuk, akkor nem kell később csalódniuk, és nem kell őket később felvilágosítani sem, így elmarad a nagy csalódás. Ugyanakkor - ha tisztában is vannak az igazsággal - meglepetésre és a karácsony misztériumára szükségük van. A kedves, titokzatos készülődés megmozgatja, betölti a gyermekek képzeletvilágát, és már előre jóleső izgalmat, örömöt éreznek (milyen lesz a karácsonyfa, mi vár rájuk alatta, és amit ők csomagoltak, vajon az is ott lesz-e, fognak-e neki örülni a többiek stb.)
Szenteste énekeljünk együtt szép karácsonyi énekeket, és ne maradjon el a karácsonyi történések felolvasása sem!
Az ajándékozás lehetőleg ne váljék egymásra licitálássá, túlköltekezéssé, ill. teljesítményjutalmazássá. Először mindig a gyermekek ajándékát találjuk meg a fa alatt, azaz elsőként ők adják át a maguk-készítette, vagy saját kis pénzükért vásárolt ajándékaikat. Számukra külön öröm és külön ajándék ez a sorrend!
Tehát: a gyerekek akkor is örülnek a karácsonynak, ha a szülők állítják fel a karácsonyfát az Úr Jézus születésnapjára. Hiszen ők is kapnak ajándékot minden születésnapjukon. Így válik számukra emlékeztető jellegűvé a karácsonyi ajándék. Isten legnagyobb ajándékára emlékezteti őket: a világnak és nekünk adott Jézus Krisztusra.
Húsvét
A húsvét középpontja nem a tojást hozó nyuszika. Reggelinél mondjuk el a feltámadás történetét minél egyszerűbben, gyermekszerűen. Ne úgy beszéljünk a feltámadásról, mintha az visszalépés volna a földi, testi életbe, hanem érzékeltessük a gyerekekkel, hogy itt egy titokzatos előrelépés történt, és hangsúlyozzuk a tanítványok örömét. Találkozhattak a feltámadt Jézussal, azért olyan boldogok. Ha végigolvassuk Jézus megjelenéseit, arra jutunk, hogy tulajdonképpen mindig a szeretetéről ismerték fel Őt. Ahogyan megszólította őket. Ahogyan tovább és mégis szerette őket. Hadd legyen a húsvét gyermekeink számára a halálnál is erősebb szeretet örömünnepe!
Ha a feltámadásról beszélünk, előfordulhat, hogy gyermekeink a halál felől kérdezősködnek. Hiszen a kisgyermekeket sokkal jobban izgatja a halál gondolata, mint hinnénk. Ezért a húsvéti együttlét jó alkalom arra, hogy ha kérdeznek róla, akkor beszéljünk arról, hogy földi (kis) életünk után egy másféle élet vár ránk. A halál nem pont, hanem kettőspont: az életünknek folytatása lesz. A legtöbb gyerek felszabadultan hallgatja ezt a magyarázatot, mert eddig sehogyan sem tudta megérteni, hogy miért dobáltak földet a nagypapára, hiszen az biztosan belemegy a szemébe, és fázhat is szegény a föld alatt. Miért ne tudhatná meg húsvét reggelén, hogy a nagypapa él, együtt van a feltámadott Jézussal, aki megígérte, hogy ott leszünk egyszer mi is ahol Ő van. És Ő mindig betartja az ígéretét.
A tojásról is szót ejthetünk, mint a megújuló élet jelképéről (nagyobb gyerekek ezt már megértik). Aztán jöhet a boldog tojáskeresés a kertben a bokrok alatt, vagy a szoba sarkaiban.
Mennybemenetel és pünkösd
Talán erről a legnehezebb beszélni a gyermekek nyelvén. Vigyázzunk, és ne tegyük meg Jézust "űrutazónak". Inkább arra helyezzük a hangsúlyt, hogy eltűnt a tanítványok szeme elől, és Istenhez ment vissza. Nem láthatták többé, de az első pünkösdtől kezdve szüntelenül érezték láthatatlan jelenlétét. Pünkösdtől kezdve nem velük járt, hanem bennük, mert Lelkével a szívükbe költözött. Ettől lettek a tanítványok olyan bátrak és erősek. Majd tegyünk egy zseblámpát és egy elemet egymás mellé. Kapcsoljuk be a zseblámpát, Nem ég. Tegyük be az elemet: ég, világít, utat mutat a sötétségben..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése