A
testvérféltékenység pozitív hozadékai: kompromisszumkészségre,
önvédelemre, érdekérvényesítésre tanítja a gyerekeket, így a testvérek
edzettebbé és ellenállóbbá válnak a dominanciáért folytatott mindennapi
harcban.
Miből táplálkozik a testvérféltékenység?
A testvérféltékenységet a gyerekeknek az a vágya okozza, mely a szülő szeretetének kizárólagos
birtoklására irányul, hiszen az Apa és az Anya a túléléshez és
kibontakozáshoz szükséges erők forrása. Minden tőlük ered: az étel, a
biztonságos fészek, a melegség, a gyengédség, az önazonosság érzése, az
önértékelés és a fontosság érzése.
Ha
a családba új testvér érkezik, az már önmagában is azt jelenti a gyerek
számára, hogy neki valamiből kevesebb lesz. Ezért minden energiájukat
latba vetik azért, hogy többet és többet kapjanak, de sokszor ez sem
elég, mert mindent
akarnak. Csak úgy érzik magukat biztonságban, ha teljesen az övék Apa
és Anya, ha az övék minden játék, az összes étel és a teljes tér.
Ezért meg kell találnunk a módját annak, hogy minden gyerekünk úgy érezze: szeretik, biztonságban van és különleges.
AZ ÉRZÉSEK ELFOGADÁSA
Ha
mindenáron jó érzéseket várunk el a testvérektől egymás iránt, az rossz
érzésekhez vezet. Ha megengedjük nekik, hogy rosszat is érezzenek
egymás iránt, az jó érzésekhez vezet.
A testvéreknek tehát szükségük van arra, hogy egymás iránti negatív érzéseiket a szülők elfogadják:
- Szavakkal, melyek kifejezik az érzést: „Nem szereted, hogy túl sok időt töltök vele”
- Vágyteljesítéssel: „Nem akarod, hogy velünk legyen”
- Szimbolikus vagy kreatív tevékenységgel: „Mutasd meg inkább egy babán/Rajzold le mit érzel”. Közben a szülő újra szavakba öntheti, amit a gyerek érezhet: „Néha rettentően felbosszant az öcséd. Örülök, hogy ezt megmutattad a babán/rajzon. Ha máskor is így érzel, mondd el nekem”
Ha viszont bántják egymást, akkor meg kell állítani őket: „Elég! A többi ember nem azért van, hogy rajtuk vezesd le a dühödet”
Szülőként
az a feladatunk, hogy megmutassuk nekik hogyan lehet elfogadható módon
megszabadulni a dühüktől anélkül, hogy kárt tennének egymásban: „Nem
verekszünk! Helyette mond el testvérednek milyen mérges vagy, és hogy
mivel bosszantott fel”
AZ ÖSSZEHASONLÍTGATÁS VESZÉLYEI
„Sose hasonlítsd magad másokhoz. Ez csak hiúvá és keserűvé tesz”
Legtöbbször
akárhányszor összehasonlítunk, az csak olaj a tűzre. Mégis megtesszük
megszokásból vagy akaratunk ellenére: ha mérgesek vagyunk (Bezzeg a ...)
vagy ha örülünk (Nahát ez remek, a testvérednek sokkal nehezebben
ment).
Megoldás: a LEÍRÁS
- Írjuk le szavakkal, amit látunk: „Egy almát látok a földön”
- és amit érzünk: „Nem örülök ennek”
- Fejtsük ki mit kellene csinálni: „Ennek az almának a kosárban a helye”
- Írjuk le szavakkal a nekünk tetsző viselkedést: „Látom eltetted az almát a helyére”
- és amit érzünk: „Hálás vagyok érte. Szeretem, ha rend van a konyhában”
A legfontosabb: kizárólag az adott gyermek viselkedésével foglalkozzunk.
Annak, hogy a testvére mit csinál vagy mit nem csinál, semmi köze az ő
teljesítményéhez. Fontos, hogy érezzék: Apa és Anya önálló
személyiségként kezelik őket.
AZ EGYENLŐ KEVESEBB
Ha
ugyanannyira szeretik az embert, mint a másikat, az tulajdonképpen azt
jelenti, hogy kevésbé szeretik. Ha viszont önmagunkért szeretnek, annál
nagyobb szeretetre senki sem vágyik.
Ezért nem egyformán, hanem egyedileg
kell kezelnünk gyermekeinket. Ha értékeljük azt, ami csak a
gyerekeinkre jellemző,és eziránt elfogultak is vagyunk, azzal
elérhetjük, hogy mindegyikük a legfontosabbnak érezze magát. Pl. ahelyett, hogy mindenből ugyanannyit adnánk, inkább a gyerekek egyedi szükségleteit figyelembe véve adjunk. Ahelyett, hogy ugyanannyi időt töltenénk velük, inkább a gyerekek igényeinek megfelelően töltsön velük időt. És ahelyett, hogy egyforma szeretet mutatnánk, inkább mutassuk ki, hogy szeretetünk egyedi („Az egész világon nincs senki, aki olyan, mint te. Senki sem veheti el a te helyedet”)
A TESTVÉREK ÉS A SZEREPEK
Ha ő „ez”, akkor én „az” leszek
Ha
szerepekbe kényszerítjük a gyerekeinket, azzal olyan rossz légkört
teremtünk, amely könnyen vezethet agresszióhoz. Továbbá látnunk kell,
hogy egy adott szerep milyen hatással tud lenni rájuk és testvéreikre,
illetve a köztük lévő kapcsolatra. Az egyik gyerek szerepe ugyanis
mindig meghatározza a másikét. Arról már nem is beszélve, hogy maguk a
gyerekek is képesek szerepekbe kényszeríteni egymást. A gyermek szerepét tehát egyaránt befolyásolja a szülő, a többi testvér és saját maga.
Természetes,
hogy gyermekeink nem születnek azonos képességekkel. És az is fontos,
hogy szülőként felismerjük és támogassuk tehetségüket, de semmiképpen se
a több gyermek kárán! Ha egyik gyerekünk valamely területen különösen
tehetségesnek bizonyul, figyeljünk oda, hogy a többieket ne zárjuk ki
erről a területről, és azt se hagyjuk, hogy a többi gyerek önmagát zárja
ki. Világossá kell tennünk, hogy a tudományok, a tánc, a színjátszás, a
költészet vagy a sport mindenki számára elérhető, és nem egy kivételes
tehetségű gyerek privilégiuma.
„Aszerint kezeljük gyermekeinket, hogy mit szeretnének, és ne aszerint, amilyenek.” H. Ginott
VESZEKEDÉS
A
szülőknek lehetővé kell tenni, hogy gyermekeik a maguk módján oldják
meg nézeteltéréseiket. Közbeavatkozni csak akkor kell, ha az egyik
gyerek fizikailag vagy akár szavakkal bántalmazza a másikat, vagy ha
olyan visszatérő problémával állunk szemben, melyet a gyerekek nem
tudnak megoldani.
Fontos
tudnunk: nem azért lépünk közbe, hogy megoldjuk helyettük a problémákat
vagy ítélkezzünk, hanem azért, hogy az eldugult kommunikációs
csatornákat átjárhatóvá tegyük, és így a gyerekek újra a probléma
megoldására koncentrálhassanak. Ez a legjobb módja annak, hogy
felkészítsük őket az életre, és egyedül ez a hozzáállás képes oldani a feszültséget, és lehetővé tenni a harmonikus együttélést: amely az igényeket és az érzéseket
tartja szem előtt, így elsősorban olyan megoldásokra törekszik, amelyek
mindenki számára elfogadható. A megoldás részletkérdései kevésbé
fontosak, mint a családtagok érzelmi egészsége.
Konfliktushelyzetek szintjei:
Normál civódás
Normál civódás
- Ne foglalkozzunk vele
- Emlékeztessük magunkat arra, hogy gyerekeink éppen fontos tapasztalatokra tesznek szert a problémamegoldás terén.
- Vegyük tudomásul a haragjukat. Próbáljuk szavakba önteni, ez segít megnyugtatni őket. („Úgy hallom mérgesek vagytok egymásra”)
- Hallgassuk végig mindenkit, majd jelenítsük meg a nézőpontjukat.
- Kellő tisztelettel írjuk le a problémát, és mutassuk ki, hogy nem könnyű egy ilyen helyzetet megoldani.
- Fejezzük ki, hogy megbízunk a képességeikben, és hisszük, hogy képesek lesznek mindannyiunk számára megfelelő és elfogadható megoldást találni
- Menjünk ki a szobából.
- Érdeklődjünk. (Játékból verekedtek, vagy komolyan?”)
- Emlékeztessük őket a szabályokra („A játékos verekedés mindig közös megegyezésen alapul. Ha valamelyik fél nem élvezi, abba kell hagyni”)
- Tartsuk tiszteletben a saját érzéseiket („Lehet, hogy ez nektek játék, de én durvának találom. Mi lenne, ha keresnétek valamilyen más elfoglaltságot?”)
- Írjuk le, ami látunk („Két dühös gyereket látok, akik arra készülnek, hogy bántsák egymást”)
- Válasszuk szét a gyerekeket. („Nem biztonságos együtt lennetek. Jobb, ha most megnyugszotok”)
Vannak azonban olyan nézeteltérések, amelyek nem oldódnak meg maguktól, így komoly stressz- és aggodalomforrássá válhatnak.
Ilyenkor hatékony segítség lehet:
- Hívjunk össze egy megbeszélést a szembenálló felek részvételével, és tudassuk velük a megbeszélés célját.
- Fektessük le a szabályokat.
- Írjuk le a gyermekek érzéseit, problémáit. A félreértések elkerülése végett olvassuk fel őket hangosan is.
- Adjunk időt a válaszra.
- Vonjunk be mindenkit a megoldáskeresésbe. Írjunk le minden ötletet értékelés nélkül. Minél több van, annál jobb. Először mindig a gyerekek mondják el javaslataikat!
- Válasszuk ki azokat az ötleteket, amelyeket mindenki el tud fogadni.
- Térjünk vissza a témára egy későbbi alkalommal.
További módszerek a testvérek közötti jó kapcsolat kialakítására:
- Biztosítsunk minden gyermek számára kettesben töltött időt többször is egy héten.
- Amikor az egyik gyermekünkkel kettesben töltjük az időt, ne beszéljünk a másikról.
- Ha van „kedvenc” gyerekünk, ne vonjuk meg tőle a szeretetet és a figyelmet abban a reményben, hogy így kárpótolhatjuk a kevésbé favorizált gyerekünket. A gyerekeknek csupán arra van szükségük, hogy a szülők teljes mértékben és a valóságnak megfelelően megbecsüljék őket azért, akik.
- Ne skatulyázzuk be gyermekeinket a családban betöltött szerepük (legkisebb, középső, legnagyobb) szerint. Engedjük meg nekik, hogy a többiek előjogait és kötelességeit is megtapasztalhassák. A testvérek közötti rossz viszony oka gyakori oka, hogy a szülők elvárják tőlük, hogy mindig szerepüknek megfelelően viselkedjenek.
- Ne akarjunk mindenáron közös programot szervezni. Ehelyett hasznos lehet különféle szülő-gyermek kombinációban kirándulni.
- Fontos, hogy minden gyermek tudja, hogy mit szeretnek és mit tartanak nagyra benne a testvérei.
- Üljünk le megbeszélni a problémákat, így nem gyülemlik fel annyi feszültség a családban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése