A testvérek közti korkülönbségről

Rohanó világunkban bizony nem is olyan könnyű meghallani a természet hangját, és felvenni annak ritmusát. Ösztöneink sokszor mélyen elnyomva várják, hogy végre rájuk találjunk. Mikor szülessen a baba? Meddig szoptassak? Mikor menjek vissza dolgozni? Mikorra tervezzük a kistestvért? Beavatkozzunk-e a természet rendjébe, vagy hagyjuk hadd vezessen minket. Ezek mind komoly dilemmák…

Az egyik legforróbb téma a testvérek közti korkülönbség. Rengeteg pro és kontra, saját vagy mások által megélt tapasztalat. Most nézzük meg ezt egy kicsit más szemszögből!

A testvérek  születése közötti időszak tulajdonképpen az az időtartam, amikor az édesanyák újra feltöltik tápanyag raktárait, előkészítve szervezetüket egy újabb élet kihordására.  Ha elegendő időt hagyunk ennek a folyamatnak, nagyobb eséllyel születik életerős, egészséges kisbabánk.

Lássuk hogyan rendezi el ezt a kérdést a természet:

• A nigériai ibo törzsnél nagyon erős az a hitbéli meggyőződés, hogy ha a következő gyermek 3 éven belül születik, az menthetetlenül beteges, gyenge lesz. Ezért kollektív utálatnak örvendhet az, aki nem tartja be ezt a türelmi időt, mely alatt - hitük szerint - az anyák újra képessé válnak egy egészséges, erős magzat kihordására.
• A dél-amerikai, ecuadori és columbiai népeknél és a perui indiánoknál általánosan elfogadott, hogy a férfiak tartózkodnak feleségüktől nemcsak a várandósság alatt, de az egész laktációs időszak alatt is, ennek eredményeképpen a legrövidebb időszak a két testvér között 2 és fél év, de az esetek többségében ennél jóval hosszabb.
• A melanéziai és poléinéziai törzseknél az a szokás járja, hogy a gyermek születése után a férj nem élhet együtt a feleségével, egészen addig, míg a gyermek járni nem kezd.
• A Trobriand-szigeteken a várandósság 6. hónapjától a gyermek 2 éves koráig a pároknak tilos a testi érintkezés, ezzel biztosítják a testvérek közti ideális időtartamot.
• A gyarmatosítás előtti Afrikában a gyermekek legalább 3 év korkülönbséggel születtek. A várandósság és a szoptatás időszakában, mely legalább 2 évig tartott, tilos volt az együttlét. Az afrikai anyák úgy hitték, hogy a laktációs időszak alatti testi érintkezés beszennyezi az anyatejet, mely megbetegíti, megmérgezi a gyermeket. Mivel a legtöbb törzs poligám volt, ez csak az anyáknak jelentett terhet, a férjek ilyenkor olyan feleséget maguknak, akik nem vártak gyermeket, és nem szoptattak.

Mit mondanak minderről a kutatások?

Ha az anya túl hamar, vagyis egy éven belül esik teherbe, számos probléma adódhat: koraszülés, kis születési súly, a méhlepény rossz helyen tapadhat, vagy könnyebben leválhat, és az anyatej jótékony zsírsavtartalma is alacsonyabb lesz. Nagyon fontos tehát időt hagyni az anya szervezetének regenerálódásához.  A magzatok optimális tápanyag-ellátottsága szempontjából a kutatások arra az eredményre jutottak, hogy minimum 18 hónapnak kell eltelnie a két babavárás között. Többségük szerint a testvérek közti korkülönbség ideálisan 3 és 5 év között van. Mindezt pszichológiai megfigyelésekkel is alátámasztották: a család minden tagjának könnyebb, ha a gyermek énjének és személyiségének kialakulása után érkezik a kistestvér: kevésbé érezheti majd trónfosztottnak magát, az új helyzet fokozhatja önállóságát és fejlődését, és a szülőknek is több idejük juthat a kistestvérre. Természetesen nem minden esetben történik így, de megfontolandó, hogy mindezek fényében érdemes-e siettetni az újabb gyermekáldást.

Forrás: Sally Fallon Morell: The Nourishing Traditions Book of Baby & Child Care (Chapter 11: Child Spacing & Birth Control)