Milyen is a belülről vezérelt gyermek? Olyan, aki nem a külső környezetre reagál, hanem belső párbeszéde segítségével dönt: információvá alakítja múltbeli és jelenlegi tapasztalatait, majd összeveti a világról gyűjtött tárgyilagos megfigyeléseit. Mérlegelni tudja az érveket és ellenérveket, és tisztában van döntéseinek lehetséges következményeivel és eredményeivel. Tehát nem meggondolatlanul reagál, hanem válaszol a körülötte lévő világ ingereire.
A szülő célja: nem az irányítás, hanem az útmutatás és a tanítás.
A belső vezérlést fejlesztő fegyelmezés 12 alaptörvénye:
1. Szabályok, melyekkel gyermekeink is egyetértenek
Mottó: ésszerűség és érthetőség! Tehát olyan szabályok megteremtésére és érvényesítésére van szükség, amelyek megakadályozzák, hogy gyermekeink kárt okozzanak másnak, környezetüknek és önmaguknak. Ahogy a gyerekek nőnek, és ahogy a körülmények változnak, úgy a szabályokat is időnként felülvizsgálatra szorulnak: még mindig igazságosak, szükségesek és helyesen kifejezik-e a család értékeit és elveit?
2. Gyermekeink iránti tisztelet
Ugyanúgy kell tisztelnünk gyermekeinket, ahogy elvárjuk, hogy minket tiszteljenek. Érezniük kell, hogy a mondanivalójuk fontos, és meghallgatásra talál.
3. Következetesség és számonkérés
Ha rapszodikusan fegyelmezünk, a gyermek belső párbeszéde is rapszodikus lesz. Fontos, hogy a szülők egymással is következetesek legyenek.
4. A helyes magatartás modellezése
Lehetőleg tartsuk be azokat a szabályokat, melyeket a gyerekeinktől is megkövetelünk. A cél, hogy ne azért engedelmeskedjen, mert mi azt mondjuk neki, hanem azért, mert erkölcsileg úgy találja helyesnek.
5. Hidegvér
Fontos, hogy megőrizzük a hidegvérünket! Ha el is veszítjük időnként a fejünket, csak ennyit mondjunk: “Sajnálom, hogy dühbe gurultam”, ne kezdjünk hosszas magyarázkodásba.
6. A viselkedésre haragudjunk, ne a gyerekre!
Vezessük rá gyermekeinket, hogy nem tetteikkel, hanem a tetteiket előidéző teremtőerővel azonosak. Bebizonyíthatjuk, hogy ez az erő irányítható, és önazonosságuk, önértékelésük fejlődése szempontjából nem a döntés következménye, hanem a tudatos döntéshozatal a fontos. Elvégre a következmény a múlt egy darabja, tehát nem változtathatjuk meg. Csak azt változtathatjuk meg, ami még előttünk áll (a jövőt). Amikor gyerekeink döntései rossz kedvezőtlen következménnyel járnak, próbáljuk elmagyarázni, hogy ettől még nem lesznek jóvátehetetlenül rosszak, és elmesélhetjük, hogy időnként a jó emberek is döntenek helytelenül.
7. Engedjük át gyerekeinknek a bajaikat!
A gyerekek csak akkor hajlandóak megbirkózni a saját gondjukkal, ha tudják, hogy az kizárólag csak rájuk tartozik. Elég egyszetlenegyszer a segítségükre sietnünk, és boldogan lemondanak a gondjaikról.
8. Takarékoskodjunk a lelkifröccsökkel!
9. Több elismerés, kevesebb tiltás
Nem szerencsés, ha gyakran mondjuk nekik a következőket: „Ne!”, „Nem lehet!”, „Nem szabad!”, „Állj!”: ezek a szavak inkább tűzoltásra, mintsem bátorításra és útmutatásra valók. Nem segítenek, hogy a gyerekek megtalálják a helyes döntéshez vezető utat. Az ilyen nevelési stílus nem felkészít, hanem reagál. Mondjuk inkább többször, hogy „Lehet”, „Kérlek, csináld meg!”, „Folytasd”. Ha előbb gondolkodunk, és utána cselekszünk, ritkábban csapunk össze, és nem a hibáikon, hanem az erősségeiken keresztül szemléljük a gyerekeinket. Ezáltal több örömet jelentenek majd, mintsem munkát.
Ne hánytorgassuk fel a régi hibákat. Ne a hibára, hanem a megoldásra összpontosítsunk! Minden alkalommal, amikor a megoldásra koncentrálunk a probléma helyett, arra tanítjuk őket, hogy hozzánk hasonlóan ők is a megoldást keressék.
10. Vegyünk tudomást a rosszalkodásról!
Azzal, hogy figyelmen kívül hagyjuk, amikor nyafognak, rimánkodnak, nyaggatnak, veszekednek vagy jelenetet rendeznek, csak lovat adunk alájuk.
11. Ne külső tényezőkkel befolyásoljuk gyermekeink viselkedését!
A szülők leggyakrabban alkalmazott külső befolyásolása a vesztegetés és a fenyegetés, melyeket próbáljunk elkerülni! Inkább kérdezzük meg tőlük, hogy „Mit tennél annak a szülőnek a helyében, akinek a gyereke úgy viselkedik, mint te?” Gyermekeink jobb, ha azt tanulják meg, hogy ne azért módosítsák viselkedésüket, és ne azért döntsenek, hogy megfeleljenek mások értékeinek, mert félnek, vagy hogy elkerüljék valamilyen rejtélyes hatalom haragját, hanem azért, mert a saját értékrendjük szerint így a jó.
12. Ne mentsük meg gyermekeinket helytelen viselkedésük következményeitől!
Mantra szülőknek: „Mutass utat, majd állj félre!”
Hét fegyelmezési módszer a belső vezérlés erősítésére:
1. Kérdezzünk!
Lényege, hogy a szülő kérdések segítségével vezeti rá a gyermeket a helyes választásra: kérdéseink adják a keretet gyerekeink belső párbeszédéhez, akik így maguk okoskodják ki a választ, és önálló döntésekkel hozakodnak elő.
2. Adjunk pontos információt, tárgyilagosan fogalmazzuk meg a problémát!
A tárgyilagosságot páratlan megjegyzéssel vagy a helytelen viselkedésre vonatkozó, pontos információval érhetjük el, így felmérhetik tetteik szerteágazó hatásait. A tárgyilagosságnak további haszna, hogy higgadtak maradunk, elkerüljük a fájdalmas hatalmi játszmákat.
3. Kínáljunk korlátozott választási lehetőséget!
A választási lehetőség felkínálása azt bizonyítja, hogy elismerjük gyermekeink döntési képességeit, és hajlandóak vagyunk átengedni nekik a hatalom egy részét, valamint megkapják hőn áhított figyelmünket is. Három kedvenc módszer: „ezt vagy azt”, „ha-akkor”, „amikor-akkor”.
A választási lehetőség felkínálása azt bizonyítja, hogy elismerjük gyermekeink döntési képességeit, és hajlandóak vagyunk átengedni nekik a hatalom egy részét, valamint megkapják hőn áhított figyelmünket is. Három kedvenc módszer: „ezt vagy azt”, „ha-akkor”, „amikor-akkor”.
4. Ne beszéljünk túl sokat!
Minél kevesebbet beszélünk, annál kevesebb az esélye, hogy felbosszantsuk, megsértsük, agyonszabályozzuk vagy megalázzuk a gyerekeinket, akik rendszerint inkább barátságos, de határozott figyelmeztetésnek tekintik a mozdulatokat, illetve egyszavas mondatainkat. A minimalizmus a többi módszerhez hasonlóan arra bátorítja a gyerekeket, hogy gondolkozzanak el, mit csinálnak rosszul, és miként hozhatnák rendbe. Eredménye: gyermekeinkkel való kapcsolatunkban megfogyatkoznak a kívülről vezérelt hatalmi harcok.
Minél kevesebbet beszélünk, annál kevesebb az esélye, hogy felbosszantsuk, megsértsük, agyonszabályozzuk vagy megalázzuk a gyerekeinket, akik rendszerint inkább barátságos, de határozott figyelmeztetésnek tekintik a mozdulatokat, illetve egyszavas mondatainkat. A minimalizmus a többi módszerhez hasonlóan arra bátorítja a gyerekeket, hogy gondolkozzanak el, mit csinálnak rosszul, és miként hozhatnák rendbe. Eredménye: gyermekeinkkel való kapcsolatunkban megfogyatkoznak a kívülről vezérelt hatalmi harcok.
5. Tréfáljunk!
A humor tudtukra adja, hogy problémájuk semmivel sem fontosabb nekünk, mint nekik, valamint hatástalanítja a pattanásig feszült helyzeteket.
A humor tudtukra adja, hogy problémájuk semmivel sem fontosabb nekünk, mint nekik, valamint hatástalanítja a pattanásig feszült helyzeteket.
6. Belülről vezérelt szobafogság – elkülönítés
Egy gyermeket csak akkor szabad kiemelni a csoportjából, ha a magatartása javítására vonatkozó ésszerű kísérletek kudarcot vallottak. Az elkülönítés ne száműzés legyen, hanem „gondolkodó sarok”, ahol a gyermek lehetőséget kap arra, hogy megteremtse a viselkedése korrigálásához szükséges belső párbeszédet. Eltávolítását nyugodtan és udvariasan hajtsuk végre (ha ez nem sikerül, és ellenáll, zárjuk a karunkba, és mondjuk neki: „nekem kell leállítani téged, amíg nem tanulod meg leállítani önmagad”. Kis idő elteltével segíthetünk neki, hogy megvizsgálja az elkülönítéséhez vezető eseményeket. Ezután megmutathatjuk, hogy hogyan kereshet alternatív megoldásokat a problémájára, és hogyan kerülheti el, hogy az újra megtörténjen.
Egy gyermeket csak akkor szabad kiemelni a csoportjából, ha a magatartása javítására vonatkozó ésszerű kísérletek kudarcot vallottak. Az elkülönítés ne száműzés legyen, hanem „gondolkodó sarok”, ahol a gyermek lehetőséget kap arra, hogy megteremtse a viselkedése korrigálásához szükséges belső párbeszédet. Eltávolítását nyugodtan és udvariasan hajtsuk végre (ha ez nem sikerül, és ellenáll, zárjuk a karunkba, és mondjuk neki: „nekem kell leállítani téged, amíg nem tanulod meg leállítani önmagad”. Kis idő elteltével segíthetünk neki, hogy megvizsgálja az elkülönítéséhez vezető eseményeket. Ezután megmutathatjuk, hogy hogyan kereshet alternatív megoldásokat a problémájára, és hogyan kerülheti el, hogy az újra megtörténjen.
7. Logikus következmény
A természetes következményekhez nem szükséges szülői közreműködés, a logikus következményekhez viszont igen. Mind a természetes, mind a logikus következmény nagyon hatásos fegyelmezési eszköz, hiszen arra ösztönzi gyermekünket, hogy önvizsgálattal és belső párbeszéddel mérlegelje viselkedését, és annak eredményét. A gondokozási folyamat működéséhez elengedhetetlen, hogy a következmények mindig ésszerűek legyenek. Nagyon fontos az is, hogy legyen lehetőségük javítani, hogy bebizonyíthassák: képesek korrigálni helytelen viselkedésüket. Amikor javítási lehetőséget kapnak, és helyrehozhatják hibáikat, ezzel azt sugalljuk nekik, hogy bízunk a döntéseikben, és hisszük, hogy képesek maguk és az életük irányítására.
A természetes következményekhez nem szükséges szülői közreműködés, a logikus következményekhez viszont igen. Mind a természetes, mind a logikus következmény nagyon hatásos fegyelmezési eszköz, hiszen arra ösztönzi gyermekünket, hogy önvizsgálattal és belső párbeszéddel mérlegelje viselkedését, és annak eredményét. A gondokozási folyamat működéséhez elengedhetetlen, hogy a következmények mindig ésszerűek legyenek. Nagyon fontos az is, hogy legyen lehetőségük javítani, hogy bebizonyíthassák: képesek korrigálni helytelen viselkedésüket. Amikor javítási lehetőséget kapnak, és helyrehozhatják hibáikat, ezzel azt sugalljuk nekik, hogy bízunk a döntéseikben, és hisszük, hogy képesek maguk és az életük irányítására.
A belső vezérlést segítő dicsérés és jutalmazás:
- Dicsérjünk az eredmények helyett a munkájukat!
- Dicsérjük önmaguk helyett a viselkedésüket!
- Ne mondjunk általános, semmitmondó dicséreteket! Dicsérjünk pontosan, tárgyilagosan.
- Dicsérjünk úgy, hogy meghallják!
- Dicsérjünk szavak nélkül
- Dicséretünk váltson ki önvizsgálatot és öndicséretet a gyermekben "Most biztos büszke vagy magadra!"
- Ne dicsérjünk állandóan, ömlengve és kétszínűen.
Következésképpen a dicséretnek minden esetben arra kell ösztönöznie a gyermeket, hogy en mások véleményére hagyatkozzanak, hanem önmagukban mérlegeljék a cselekedeteiket.
Mindezekből következik, hogy a fegyelmezés és az ösztönzés játssza a legnagyobb szerepet abban, hogy gyermekeink belülről vagy kívülről vezérelt felnőtté válnak-e.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése