Még meg sem született, de már tudtam, hogy kívül is hordozni fogom. Azt viszont akkor még nem sejtettem, mennyi mindent fog jelenteni mindez…
A kisbabák hordozásra születtek! A testközelség veleszületett igényük. A kilenc hónap alatt hozzászoktak édesanyjuk testközelségéhez, a melegséghez, szívhangjához, a ringató mozgáshoz. A születés kiszakítja őket ebből a megszokott környezetből, ők viszont ezután is vágyakoznak az ismerős közegbe. Ezért sírnak, ha elvesztenek minket szem elől, vagy ha hosszabb időre magukra hagyjuk őket. A hordozás ugyanazt az ismerős érzést és környezetet biztosítja számukra, mint amit édesanyjuk pocakjában tapasztaltak.
Vessünk egy pillantást a természeti népekre. Nekik teljesen természetes, hogy hordozzák a babájukat. Náluk ez a gyermekgondozás szerves része, ősi módszer.
Manapság egyre több tudományos érv is a hordozás mellett szól:
Genetikai-biológiai érvek
Az embercsecsemő az utódgondozás szempontjából az úgynevezett „aktív hordozottakhoz” tartozik: vagyis olyan reflexekkel születik (fogó, ölelő, terpesztő-guggoló reflex), melyek abban segítik, hogy gondozója testén meg tudjon kapaszkodni. Ezek egyértelműen azt bizonyítják, hogy az kisbabák hordozásra születnek, a testközelség és a mozgás pedig biztonságot ad a számukra.
Idegrendszeri fejlődés
A babák idegrendszere, az idegpályák kapcsolódásai, a szinapszisok mind az őt érő hatások nyomán alakulnak ki. Az idegrendszer fejlődésének alapja az egyensúlyérzék, melynek legfőbb ingere a mozgás. A mozgás tehát – kiegészítve az érintéssel – a csecsemők idegrendszeri fejlődésének kiinduló pontja. A kisbabák így mindkét kulcsfontosságú ingerhez folyamatosan hozzájutnak a hordozás során.
A babahordozás praktikus szempontjai:
- Kommunikáció: a hordozás segít kiismerni és megérteni kisbabánk jelzéseit, melyekre így időben tudunk reagálni. Ezért a hordozott babák többnyire elégedettebbek, nyugodtabbak, kevesebbet sírnak.
- Házimunka: a baba születésével nem áll meg az élet, helyt kell állni a háztartásban. A kisbabáknak (különösen életük első hónapjaiban) többnyire nincs szükségük arra, hogy külön foglalkoztassák őket, azonban annál inkább igénylik a testközelséget. A hordozás nagy segítség otthon is: nem kell folyton karban tartani a babánkat, mindkét kezünk felszabadul, nyugodtan tehetjük a dolgunkat, miközben gyermekünk is megkapja, amit szeretne: a közelében vagyunk, amikor és ameddig csak szeretné. Ráadásul mindeközben sok-sok érdekes dolgot lát-hall-tanul!
- Közlekedés: hordozott babával a közlekedés is könnyebb, nem kell babakocsit emelgetni a lépcsőkön vagy a járműveken.
- Kirándulás: a hordozás nagyszerű eszköz utazáskor, vagy kirándulások alkalmával is: akár úttalan utakon is elindulhatunk csemeténkkel felfedezni a világot, a terep nem akadály: irány a hegy, az erdő! Semmi sem tarthatja vissza a kirándulni vágyó szülőket.
- Szoptatás: az otthon falai közül kilépve sem kell tartanunk attól, hogy nyilvános helyen szoptassuk meg kisbabánkat: a legtöbb hordozóeszközben olyan diszkréten lehet szoptatni, hogy a kívülállók észre sem veszik.
- Társasági élet: nem kell bezárkóznunk a négy fal közé, mert kisbabánk született. Hordozott babával szabadon tudunk jönni-menni, amikor csak kedvünk tartja, vagy amikor épp dolgunk van. Ha rátörne az álmosság, nem kell megvárni, míg hazaérünk, hanem alszik egy jót útközben. A hordozás szabadságot ad!
- Nagyobb testvér: a hordozás csökkenti a testvérféltékenységet. A nagyobb testvérnek nem kell háttérbe szorulnia a kisbaba miatt. Miközben a Kicsi édesanyján nézelődik vagy pihen, az anya keze szabaddá válik a Nagyobbal való foglalkozásra: tudnak mesét olvasni, játszani vagy akár sütni-főzni együtt.
A hordozás pszichológiai előnyei: biztonságos indulás az életbe
Teltek-múltak az évek és évtizedek. A nyugati világ egyre jobban megismerte az ősi kultúrákat, ezzel együtt az ősi családi viselkedésformákat (a várandósság, szülés, gyermeknevelés körüli teendőket, szerepeket is), és kezd visszatérni a gyökerekhez. Egyre többször hallani a kötődő nevelésről, az (ős)bizalom kialakulásáról. Sok évtizednyi etológiai, kultúrantropológiai és pszichológiai kutatómunkával tudományosan is alátámasztották a kötődő nevelés és válaszkész gondozás létjogosultságát és fontosságát. Ha a baba választ kap jelzéseire, igényeire, megtanulja, hogy számíthat ránk, kialakul benne a bizalom és a kötődés. Ellenkező esetben: ha hagyják sírni és nem elégítik ki igényeit, azt tanulja meg, hogy hiába „kommunikál”, nincs értelme, mert nem kap rá választ.
A hordozott gyermek az anyja nyújtotta biztonságból vizsgálja a világot, innen tekint minden újdonságra anélkül, hogy az szorongást keltene benne. Ha bármi baja van, jelzi, és ezt az édesanya azonnal észreveszi, hiszen a baba ott van a közvetlen közelében, nem a másik szobában vagy a babakocsiban. Ha a baba a jelzéseire azonnal választ kap, azaz nem kell még sírnia sem ahhoz, hogy az anyja észrevegye, mit szeretne, akkor kialakul a kölcsönös bizalom. Az anyának így megnő az önbizalma, hiszen gyermeke kevesebbet sír, tehát joggal érezheti, hogy ő jó anya. A gyermek is megbízik édesanyjában, mert a jelzéseire azonnal reagálnak, érzi, hogy ott vannak vele, figyelnek rá. Így alakul ki az ősbizalom a világgal szemben is, hiszen ha a gyermek biztonságban érzi magát, könnyebben fedezi fel a körülötte lévő dolgokat, nyitottabb, önállóbb, barátkozóbb lesz. Nem fél, hiszen tudja, hogy van egy biztos háttere, ahova visszatérhet.
A következőkben a helyes babahordozásról lesz szó.
Források:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése